Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. I. kötet - 28. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1865)
Harmincharmadik fejezet
344 hogy legrégibb egyházi rendeletek voltak fenn ily tárgyakról, minthogy már akkor ily ügyekben a hagyományokra hivatkozhattak. A tudósok ismerik a „diakoniák“-at is, vagyis a jótékonysági intézeteket, hol szegény özvegyek, árvák, aggok és más szükölködők felvétettek. Midőn a barbárok betöréseivel az erőszak mind nagyobb hatalomra kapott, azon jószágok, melyeket a kórodák már szereztek vala, vagy a jövőben még szerezhettek, nagy veszélyben forogtak, mint a birvágy hatalmas csábjai. De az egyház nem késett azokat oltalma alá venni. Ily javak lefoglalása a legnyomatékosabban til- tatott meg, és kik ily bűntényt követtek el, a szegények gyilkosaiként bűnhődtek. Az 549. évi orleansi zsinat 13 ik kánona tiltja a kó- rodai javak erőszakos elsajátítását ; úgyszintén 15-ik kánona, mely a Childebert király és Ultragotha királyné által Lyonban épített kó- roda alapítását megerősíti, javai biztossága és jó kezelése körül intézkedik, s ez intézkedések áthágóit, mint szegények gyilkosait egyházi átokkal sújtja. Szegényekre vonatkozó rendeleteket, minők a jótékonyság és helyes kormányzás korszakának megfeleltek, és jelenleg különféle országokban érvényesek, a legrégibb zsinatokban találhatunk ; igy azon határzatot is, mely szerént a községek szegényeiket összeírni s eltartani köteleztettek ; és több mást. így 566 vagy 567-ben a toursi zsinat ötödik kánona rendeli, hogy minden város tartsa el szegényeit, a falusi papok, és híveik táplálják az övéiket, nehogy a koldusok a városokban és falvakban kóboroljanak. A bélpoklosokat illetőleg a fenn nevezett orleansi zsinat 21. kánona azt kívánja a püspököktől, hogy főleg megyéjök szegény bélpoklosaira legyen gondjuk egyházuk jövedelmeiből ételt és ruhát szerezvén nekik ; 583-ban a lyoni zsinat hatodik kánona azt rendeli, hogy minden város és környéke bélpoklosai az egyház költségein és a püspökök gondoskodása alatt tartassanak el. Az egyháznak megvolt a szegények névsora, hogy a jövedelmek köztök történendő kiosztását szabályozza ; és határozottan tiltva volt, tőlök ezen névsorba-iktatásért bármit is követelni. A rheimsi zsinat 874-ben öt cikke másodikéban hivatalvesztéssel bünteti azokat, kik ezen beiratásért a szegényektől valamit elfogadtak. A rabok sorsának megjavítása körül kifejtett buzgalmat, mely a legújabb időben annyira kifejlődött, az egyház legrégibb
