Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. I. kötet - 28. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1865)
Második fejezet
14 rendkívüli dolgok előhírnöke, tudnillik a kön y v n y o m t a t á s mestersége. Olyan az emberi lélek ; állliatatlansága, újítás utáni vágya oly nagy, hogy kíváncsian kap minden változáson ; oly nagy az öröm, ha elhagyhatja a megszokott utakat s újakra léphet, hogy mihelyt a tévtau zászlóját kitűzték, köréje azonnal sokaknak keile csoportosulniok. Ha már egyszer lerázták magukról a hatalom igáját olyan tartományokban, hol a kutatási ösztön oly nagy kiterjedésben, oly hatalmasan működött, hol annyi kérdés izgatta a kedélyeket, annyi eszme gyulasztotta lángra a lelkeket-, hol annyiféle tudomány virágzott, lehetetlen volt, hogy az ember izgékony lelke valamely határozott ponton állapodott volna meg, s azért szükség- képen több felekezetnek kellett keletkeznie, melyek mindegyike saját utján haladt, hogy esalképeit és szeszélyeit kövesse. Itt nincs középút, — a polgárisuk nemzetek vagy maradnak katkolikusok, vagy a tévtau minden változatán keresztül mennek ; vagy szilárdul ragaszkodnak a katkolika egyházhoz, vagy általános támadást intéznek ellene, hogy azt úgy önmagában, mint tanai és rendelmé- nyeiben megostromolják. A tiszta és elfogulatlan lelkű ember vagy megelégedetten él az igazság csendes birtokában, vagy szünet nélkül keresi ugyanazt ; s ha hamis alapelvekre támaszkodva észreveszi, hogy lábai alatt enged ez alap, álláspontja bizonytalan és ingadozó, azt minden pillanatban változtatandja, tévedésből tévedésbe, mélységből mélységbe rohan. Megelégedetten élni a tévta- nok közepett, s azokat nemzedékről nemzedékre változatlanul áthagyományozni tudatlanság és lealacsonyultságban tengődő népek sajátsága, itt a lélek nem emelkedik fel mert alszik. Ha a figyelő ezen szempontból indul ki, olyannak fogja találni a protestantismust, a minő önmagában véve ; e magas álláspontról mindent saját helyén lát, s igy lesz képes annak valódi jelentő ségéröl Ítéletet hozni, viszonyaival megismerkedni, befolyását mérlegelni s ellenmondásait tisztába hozni. Ha aztán az emberek az őket megillető helyen a tények nagy egészével összehasonlíttat nak, úgy tűnnek fel a festvényen, mint parányi alakok, melyeket mások is ép oly jól helyettesíthetnének, melyek a nélkül, hogy a dolog helyzetén változtatnának, közelebb vagy távolabb állhatnának, ebben vagy amabban az alakban és szinben léphetnének fel, az ilyféle szemléletnek aztán azon meggyőződésre kell bennünket vezetnie, hogy midőn Luther állhatatossága és akadályt nem ismerő