Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. I. kötet - 28. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1865)
Tizennyolcadik fejezet
165 lyel véröket szívja ki. Nagy szerencsétlenségek és felforgatások idejében, melyekkel sztikségkép együtt jár a nyomor, a könyörtelen kapzsiság utálatos vétke kénye kedve szerént fejlődhetett ki ; s mivel az adósokra rótt régi törvények és szokások durvasága és kegyetlensége még uj emlékezetben volt ; mivel a szabadság értékét még nem becsülték egész nagyságában, s nem hiányzanak esetek, melyekben nehányan magukat eladták, hogy valamely zavarukból kimenekedjenek : elkerülhetleniil szükséges volt a keresztények szabadságát a veszedelmesen növekedő zsidó-gazdagság ellenében pártfogás alá venni. Hogy a veszély koránsem volt képzelt, bizonyítja a zsidó névvel régidö óta egybekötött rósz értelem, bizonyítják a még napjainkban is felmerülő tények, melyek szemeinkbe ötlenek. A hires Herder „Adrasteá“jában kétkedés nélkül jövendöli, hogy időfolytával Izrael fiainak rendszeres és jól kiszámított eljárásukkal sikerülni fog a keresztényeket rabszolgáikká tenni ; ha tehát azon, a zsidókra nézve végtelenül kevésbbé kedvező időviszonyokban, a legkitűnőbb férfiaknál is találunk ily aggodalmakra, mi mindent nem várhattak a zsidók kérlelhetlen hírvágyától a vizsgálatul felvett szerencsétlen idők emberei ? Ily fontolgatások alapján minden részrebajlatlan figyelő— oly figyelő, kit nem azon nyomorult ösztön vezet, hogy e vagy ama felekezet javára beszéljen, csakhogy a kath. egyházat rágalmazza, habár az ellenkeznék is az emberiség érdekeivel ; oly figyelő, ki nem tartozik azokhoz, kiket kevésbbé aggasztana a Kafferek betörése, mint azon törvény, mely a szellemi hatalom határait csak leg- kevésbbé is kiterjeszteni látszanék; oly figyelő,‘ ki nem ily gyűlöletes, kislelkü és sajnálatra méltó : — nem csak aggodalom nélkül, hanem inkább örömmel fogja észrevenni, mily okos vigyázattal követte az egyház a zsidók lépteit, s mint használt fel minden kínálkozó alkalmat, hogy keresztény rabszolgái javára valamit tegyen, míg végre megtilthatta nekik az ily rabszolgák tartását. Az 538-iki harmadik orleausi zsinat tizenharmadik kánonában megtiltja a zsidóknak keresztény rabszolgáikat a keresztény reli- gióval ellenkező dolgokra kényszeríteni. Míg ezen rendelet a rabszolga szabadságát lelkiismerete szentélyében biztosította, fokozá iránta ura becsülését, s midőn kinyilvánította, hogy a rabszolgaság befolyása a lélek szent terére nem terjed ki, ünnepélyes óvást tön az emberi méltóság megőrzésére. De ez még mind nem volt elég ;