Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. I. kötet - 28. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1865)
Első fejezet
3 szilárd, megfogható alakja nincs. Azért nem is találkozhatott az ellene vívott harcban odaillöbb fegyver, mint melyet a nagyhírű meauxi püspök hajított ellenébe : változékony vagy te, s a mi változékony, nem lehet az igazság. Oly fegyver, mely rettentőnek és méltán rettentőnek tűnik fel a Protestantismus előtt; mert minden átalakulás, mely által ez elől ki iparkodnék térni, csak arra szolgálhat, hogy csapását biztosabbá s hatalmasabbá teszi. Mily kitűnő tehát e nagy férfiú gondolata ! már munkája cime szükségkép rémületére van a protestautismusnak, igy hangzik : „változások története“; és a változások története a protestantismus története. *) Valamint ezen a protestantismusnál nem csodálatos, sőt szükségkép természetes és sajátos változások mutatják, hogy nincs az igazság birtokában, ép úgy kinyilvánítják előttünk, hogy az őt mozgató, hajtó erő nem életerő, hanem bomlasztó elem. Mai napig hasztalan hivák fel, hogy állapodjék meg valamely pontban, és mutassa meg magát egységes, megfogható alakban, épen ily hasztalan fogják őt erre felhívni jövendőben ; mert hiába kívánjuk olyasmitől, mi a légben úszkál s lengedezik , hogy szilárd állásba helyezkedjék ; hogyan is volna megfogható alak idomítható azon elemből, mely folytonosai] buzog az alkatrészek elválasztásán azáltal , hogy ezek kölcsönös rokonságát gyengíti s nekik miuduntaA protestantismus változásai története Bossuet- töl azon müvek egyike , melyek tárgyukat kimerítik , melyek sem ismétlést sem bővítést nem tűrnek. Ki e halhatatlan müvet figyelemmel olvassa, úgy találja , hogy a protestantismus ügye a hittanok tekintetében mindenkorra el van Ítélve, hogy a ka'holicismus e’s a hitetlenség közt középút nincs. Gibbon olvasá ifjúkorában, áttért a kath. vallásra, elhagyá a protestantismust, melyben növekedett. Később újra eltért a kath. egyháztól, de nem , hogy a protestantismusra, hanem — hogy a hitetlenségre menjen át. Nem lesz táír kedvök ellenére olvasóinknak, ha e hírneves történetiró saját szájából halljuk meg Bossuet feletti Ítéletét, s azon benyomásról tett vallomását, melyet annak müve rá gyakorolt ; igy hangzik : „a változások történetében, ép oly hatalmas, mint jólkezelt megtámadásban, észokok s történeti bizonyítékok szerencsés vegyületével felfedi első hitujítóink hibáit, tévedéseit, kétértelműségeit s ellenmondásait, kiknek változékonysága — a mint sok ügyességgel előadja — a tévdy bélyegét hordja magán , míg a kath. egyház szakadatlan egysége a hibázhatlau igazság ismérve s bizonysága: olvasám, helyeslem s liivék.“ (Gibbon, Nevezetességek). 1*
