Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. I. kötet - 28. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1865)
Tizenhetedik fejezet
157 tézve : de ellenkezőleg hatalmába ejtette a nézeteket, az erkölcsöket, melyeknek uj lendületet adott, más irányt szabott ; ily esetben pedig mit tehetnek a törvények ? Szigorúságuk enyhül, tekintélyűk enyészik, méltányosságukat kétségbevonni, célszerűségüket tagadni kezdik, rósz hatásaikra utalnak, ugyannyira, hogy lassanként elvesztik erejűket, s alig van még szükségük egy lökésre, bogy a semmiségbe slilyedjenek ; mint hasztalanokat félrevetik , vagy ha forma szerént megszüntetik is, ez csak puszta szertartás; nem egyebek tisztelettel eltemetett halottnál. A mondottakból azonban nem lehet következtetni, mintha én midőn a kér. nézetek és erkölcsöknek ily jelentőséget tulajdonítok, azt akarnám állítani, hogy az egyház a sikert csupán e hatalomtól várta, a nélkül, hogy egyszersmind az alkalmas, idő és körülményekhez mért eszközöket felhasználná, hanem, mint az imént említettem, az egyház igénybevette mindazon rendszabályokat, melyek a kitűzött célhoz leghamarabb elvezethettek. Hogy a felszabadítás müve erős alapot nyerjen, mindenekelőtt a felszabadítottak szabadságát kellett minden megtámadás ellen biztosítni, oly szabadságot, mely szerencsétlenségre gyakori megtámadásnak volt kitéve, s melyet nagy veszélyek fenyegettek. E szomorító jelenség okait nem nehéz feltalálni a hagyományos nézetek és szokások maradványaiban, a hatalmasok hírvágyában, az erőszaknak a barbárok betörése után általánossá lett rendszerében , a szegénységben, a nevelés és fegyelem hiányosságában vagy tökéletes hiányában, melyben a szerencsétleneknek felszabadulásuk alkalmával lenniök kellett ; mert feltehetjük, hogy sokan a szabadság teljes értékét nem ismerték, hogy az uj helyzetben nem mindig az ész szabályai s az igazságosság követelményei szerént viselték magukat, s hogy a szabadember jogai uj élvezetében uj kötelmeiket teljesíteni nem tudták. De mindezen, a dolgok állásával elválaszthatlanul egybekapcsolt balhelyzeteknek nem volt szabad a vallás és emberiség által pai’ancsolt mü kivitelét akadályoznia, meg kellett abban nyugodnia, annál inkább, ha a sok mentő okot vesszük tekintetbe, miket a felszabadítottak mellett felhozni lehetett, kiknek szellemi és erkölcsi tehetségei a viszonyokban, melyeket épen most hagytak el, nem fejlődtek ki. Az ujonan felszabadított rabszolgák szabadsága az igazságtalanság túlkapásai ellenében biztosítva, s bizonyos tekintetben szent sérthetlenséggel úgy lehetett felruházva, ha azok szabadon-
