Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. I. kötet - 28. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1865)

Tizenötödik fejezet

tanait nem hinté el csak találomra, azon reményében, hogy idővel majd meghozzák gyümölcsüket, hanem kifejtette azokat minden viszonyában, alkalmazta minden tárgyra, iparkodott azokat érvényesíteni a szokásokban és törvényekben, megtestesíteni az intézményekben, melyek a jövő nemzedékek néma és mégis ékesszóló tanítói. Az emberi méltóság kevésre volt becsülve, minthogy mindenütt a rabszolgaság uralkodott ; a nő le vala alacsonyítva, mivel az erkölcsi romlottság által be volt szennyezve, s a férfi önkénye által el volt nyomva ; a családi viszonyok el valának fajulva, miután az atya oly jogokkal rendelkezett, melyeket a természet tőle mindenkorra megtagad ; a könyöriiletesség érzelmei el valának fojtva, minthogy a gyermekeket a véletlennek, a szegényeket, a betegeket a nyomornak adták át ; a vadság és iszonyatosság legfőbb fokra hágott azon embertelen törvények által, melyek a háborúban követendő eljárást szabályozták ; végre ezen társadalmi épület gyűlölt zsarnoksággá fejlődött ki, melynek tanácsa a csúszás-mászás, melynek oltalma a fegyver volt, és mely megvetéssel tekintett le a szerencsétlen, lábainál láncokban heverő népekreA dolgok ilyetén állásánál bizonyára nem volt csekély vállalat a tévelyt kiirtani, az erkölcsöket javítani s szelidíteni, a rabszolgaságot megszüntetni, a törvényhozás hiányait pótolni, az erőszakot fékezni, a közjóval összhangzatba hozni, az egyednek uj életet, a családnak és az államnak uj alakot adni, — az egyház ezt mégis mind kivitte.

Kezdjük a rabszolgaságnál. E tárgy beható vizsgálatot érdemel annál inkább, minthogy azon kérdések egyikét foglalja magában, melyek a tudomány kémlelő tekintetét lekötvén a szív érzelmeihez is szólnak. Ki sztinteté meg a keresztény népek közt a rabszolgaságot ? A kereszténység ? Egyedül a kereszténység az ember méltósága felől ápolt nagyszerű eszméi, alapelvei, testvériséget és felebaráti szeretetet hirdető szelleme, bölcs, szelid és jótevő működése által? Merem hinni, hogy elegendő okom van igenlő feleletre.

Senki sem tagadhatja már, hogy a kath. egyház a rabszolgaság megszüntetésére hatalmas befolyást gyakorolt ; ez sokkal világosabb, sokkal szembetűnőbb igazság, hogysem el lehetne tagadni. Az egyháznak a társadalmi állapot javítására irányzott sikerdus fáradozásai elismeréseid mondja Guizot : „Általánosan ismeretes, mily állhatatosan rontotta meg azon viszonyok nagy rákfenéit,