Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. I. kötet - 28. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1865)
Tizennegyedik fejezet
130 igazságát örömmel pecsételték meg, s melyet oly kitűnő férfiak védelmeztek, mint Justinus, alexandriai Kelemen, Irenaeus és Tertul- lian. A keresztény tanítók által magyarázott igazságok mély bölcse- ségének, elragadó szépségének azon forrásokra kellett a figyelmet fordítnia, melyekből merittettek, s remélhető volt, hogy az érdekes újság arra fog némely bölcsészt és jogtudóst ösztönözni, hogy a sz. irás könyveit kezébe fogja. Miért csodálkoznánk, hogy Epiktétnek a hegyibeszéd olvasásában gyakori öröme telt, vagy hogy a jogtudomány nagymesterei önkénytelenlil befogadták oly vallás sugallatait, mely annyira csodás elterjedettségre és hatalomra tett szert, s a társadalom minden rétegét elfoglalta ? A hő ragaszkodás az igaz ság és jog iránt, a felebaráti szeretet szelleme, a magasztos eszmék az ember méltósága felől, a keresztény tanítói hivatal örök alapjai, nem maradhattak pusztán az egyház fiai körére szorítkozva, lassanként minden osztályt áthatottak, és midőn Konstantin megtérésével politikai befolyást és általános érvényt nyertek, ez csak azon tény ismétlődése volt, hogy minden, a társadalmi téren hatalomra vergődött rendszer utoljára uralomra, vagy legalább politikai téren befolyásra jut. E szemlélődéseket bizalomteljesen gondolkozó emberek Ítéletére bizom, azon meggyőződéssel, hogy ha nem is fogadják el azokat tetszéssel, legalább figyelemre méltóknak találandják. Eseménydus, máris nagy felforgatásokat sztilt időket élünk, ennélfogva inkább felfoghatják a közvetlenül s lassan működő befolyások kiszámíthatlan eredményeit, az eszmék nagy hatalmát, s azon ellenállhatlan erőt, melylyel e tanok utat nyitnak maguknak. A társadalom újjászületésére szolgáló életerős eszmék eme hiányához, a feloszlás ilyetén hatalmas elemeihez, mint azok annak kebelében voltak, más baj is járult még : a hiányos politikai szervezet. — A világ Roma igája alá volt hajtva, és száz meg száz legkülönbözőbb szokása és erkölcsű nép, valamint csatatéren a zsákmány, alaktalan tömeggé volt összegyűjtve, hogy áltestet képezzen, mint diadalmi jelek a kopjanyélen. Az egység a kormányban nem lehetett üdvös, mert erőszakos volt ; és miután e mellett a császári tróntól fogva az utolsó tisztviselőig kényuri volt, nem eredményezhetett egyebet a népek elernyedésénél, lealacsonyításánál, mivel nekik lehetetlen volt lélek- nagyságot és szellemerőt az önméltóság tudatának e gyümölcseit, és a hon függetlensége iránti szeretetet kifejteniük. Ha Roma legalább régi szokásait megőrizhette volna, ha fiai közt látja vala
