Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. I. kötet - 28. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1865)

Tizennegyedik fejezet

130 igazságát örömmel pecsételték meg, s melyet oly kitűnő férfiak vé­delmeztek, mint Justinus, alexandriai Kelemen, Irenaeus és Tertul- lian. A keresztény tanítók által magyarázott igazságok mély bölcse- ségének, elragadó szépségének azon forrásokra kellett a figyelmet fordítnia, melyekből merittettek, s remélhető volt, hogy az érdekes újság arra fog némely bölcsészt és jogtudóst ösztönözni, hogy a sz. irás könyveit kezébe fogja. Miért csodálkoznánk, hogy Epiktétnek a hegyibeszéd olvasásában gyakori öröme telt, vagy hogy a jog­tudomány nagymesterei önkénytelenlil befogadták oly vallás sugalla­tait, mely annyira csodás elterjedettségre és hatalomra tett szert, s a társadalom minden rétegét elfoglalta ? A hő ragaszkodás az igaz ság és jog iránt, a felebaráti szeretet szelleme, a magasztos esz­mék az ember méltósága felől, a keresztény tanítói hivatal örök alapjai, nem maradhattak pusztán az egyház fiai körére szorítkoz­va, lassanként minden osztályt áthatottak, és midőn Konstantin megtérésével politikai befolyást és általános érvényt nyertek, ez csak azon tény ismétlődése volt, hogy minden, a társadalmi téren hatalomra vergődött rendszer utoljára uralomra, vagy legalább politikai téren befolyásra jut. E szemlélődéseket bizalomteljesen gondolkozó emberek Ítéletére bizom, azon meggyőződéssel, hogy ha nem is fogadják el azokat tetszéssel, legalább figyelemre méltóknak találandják. Eseménydus, máris nagy felforgatásokat sztilt időket élünk, ennélfogva inkább felfoghatják a közvetlenül s lassan működő befolyások kiszámíthatlan eredményeit, az eszmék nagy hatalmát, s azon ellenállhatlan erőt, melylyel e tanok utat nyitnak maguknak. A társadalom újjászületésére szolgáló életerős eszmék eme hiányához, a feloszlás ilyetén hatalmas elemeihez, mint azok annak kebelében voltak, más baj is járult még : a hiányos politikai szer­vezet. — A világ Roma igája alá volt hajtva, és száz meg száz legkülönbözőbb szokása és erkölcsű nép, valamint csatatéren a zsákmány, alaktalan tömeggé volt összegyűjtve, hogy áltestet ké­pezzen, mint diadalmi jelek a kopjanyélen. Az egység a kormányban nem lehetett üdvös, mert erőszakos volt ; és miután e mellett a császári tróntól fogva az utolsó tisztvi­selőig kényuri volt, nem eredményezhetett egyebet a népek eler­nyedésénél, lealacsonyításánál, mivel nekik lehetetlen volt lélek- nagyságot és szellemerőt az önméltóság tudatának e gyümölcseit, és a hon függetlensége iránti szeretetet kifejteniük. Ha Roma legalább régi szokásait megőrizhette volna, ha fiai közt látja vala

Next

/
Oldalképek
Tartalom