Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. I. kötet - 28. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1865)
Tizenharmadik fejezet
123 rendszer életrevalóságára nézve, ha századok zűrzavarán keresztül jutnak, és a legrettentőbb rázkódtatásokból épen kerülnek ki. Hogy e vagy amaz emberek nem vetették magukat alá ez eszmének, nem feleltek meg a rendszer céljának, mitsem tesz, csak túlélte legyen a rendszer a felforgatásokat, az eszme el ne sülyedt legyen a szenvedélyek viharos tengerén. Akkor az emberek gyöngeségeire, nyo- í morultságára, büntetésre méltó voltára és elvetemültségére való utalás az eszme és rendszer legékesebbszóló védelme. Ha igy vizsgáljuk az embereket, akkor sem el nem fogjuk őket sajátlagos álláspontjukról mozdítani, sem olyat nem fogunk tölök követelni, mit józanul nem követelhetünk. Ha őket úgyszólván az események nagy folyamának medrébe hagyjuk rekesztve, akkor nem tulajdonítunk belátásuk és akaratuknak nagyobb hatáskört, mint minő számukra ki van mérve ; s a nélkül, hogy azért a müvek nagyságát és jelentőségét, melyekhez közreműködtek, kevesebbre becsülnök, nem tulajdonítunk személyiségöknek túlzott fontosságot azáltal, hogy nem érdemlett dicséretet osztanánk nekik, vagy igazságtalanul gáncsoskodnánk ellenök. Akkor időt és körülményeket nem cserélünk fel oly iszonyú módon ; nyugodtan és mérséklettel vizsgálja a szemlélődő az eseményeket, melyek szemei elé tárulnak ; nem vélekedik nagy Károly uralkodása felől úgy, mint vélekedhetik Napóleoné felől, és nem tör ki keserű kifakadásokban VIL Gergely ellen azért, mivel politikájában nem azon irányt követte melyet XVI. Gergely. E mellett kiki jegyezze meg jól, hogy én a bölcsészeti történetírótól nem követelek érzéketlen részvétlenséget jó és rósz, igazság és igazságtalanság iránt ; jegyezze meg jól, hogy nem követelek elnézést a gonoszság számára, sem az erény érdemét nem óhajtom kisebbítve látni ; nem értek egyet a történetírás ama fata- listicus iskolájával, mely a régiek végzetét szeretné újból a világ királyiszékére emelni; oly iskolával, mely kiterjedtebb befolyás mellett a történelmi munkálkodások legszebb részét meghiúsítaná, és a legnemesebb gondolatok fényszikráit elfojtaná. Én az emberiség fejlődésében tervet, összefüggést és nem vak kényszert látok ; nem hiszem, hogy az események a végzet sötét urnájában zavartan keringnek összevissza, sem hogy sors tartja érc gyűrűbe szorítva a világot. Sőt én csodás láncot látok a századok menetén át végighúzódva, de oly láncot, mely sem az egyes ember, sem a nemzetek
