Manahan Ambrus: A kath. egyház diadala az első századokban - 27. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1864)

Első könyv. A művelt világ állapota Krisztus előtt

71

öt város helyét, melyeket az égből jött tűz fölemésztett, déli Persiába tegyék, úgy, hogy mi bátran állíthatjuk : a persák fajtalansága még kegyetlenségüket is felülmúlta. — S valóban, Krisztus előtt az emberi nem egész történetében mindig karöltve járt a kegyetlenség a fajtalansággal, valamint Krisztus óta felebaráti szeretet és kereszt elválaszthatlanok. Az emberiségnek e példára szüksége volt, valamint a szűztől született isteni fiúnak , ki haláláig szeretett mindnyájunkat, megváltó érdemeire. — Az Adonis- és Astartenak, azaz nyiltan kimondva, a kéjnek szentelt erdők és ligetek környezék mindig azon templomokat, melyek olyan isteneknek, mint Baal és Moloch, azaz ép oly határozottan a kegyetlenségnek valának szentelve. — A templomokban embereket égettek el és mészároltak le; ki- vül pedig, ezen öldöklések színhelyéhez oly közel, hogy a szerencsétlen áldozatok jajveszékelését is hallhatták, a körülfekvő szent ligetek lugasaiban, barlangjaiban és üregeiben féktelen kéj tobzódott. —• Végre Themistoklesről is , ki Salamis- nál a három királyi ifjút feláldozá, azt mondja Idomeneus, hogy négy meztelen kéjhölgyet kocsiba fogatott, s általuk huzatá magát a keramikuson az egész ott összegyűlt nép szemeláttára.

Nem csoda, ha Plutarch „Themistokles életében“ mondja, „hogy az a leggonoszabb szélsőségekben élt;“ ilyen volt az egész pogányság. — Elfogjuk-e hinni Flavius Józsefnek ama történelmi adatát, mely szerént a felfuvalkodott és kicsapongó moabiták királya ellenségeitől bekerítve legidősebb fiát és örökösét előhozatá, a város kőfalára felemelé és égő áldozatul bemutatá ? ') Elfogjuk-e hinni, hogy Menelaus elutazását Aegy- ptusból a szelek megakadályozván, a benszülöttekből két gyermeket elragadott s azokat hallatlan vadsággal feláldozd ?^) Fogunk-e hitelt adni azon általánosan elterjedt mondának, mely Iphigenia sorsa által kapott hírre, hogy Tauris tengerpartján minden idegen szives vendégszerető fogadtatás helyett Diana oltárán öletett meg ? A ki azt mondja, hogy Tauris vad, barbar tengerpart volt, annak én azt válaszolom : Tauris köztetszésben részesült és senki hibát szemére nem vetett. Mit mondjunk tehát , kérdem—’azon magas műveltségű és finom világ érzelmei‘) Zsidó régiségek 3 k. 9 fej. — ’) Herodot. II. 291.