Manahan Ambrus: A kath. egyház diadala az első századokban - 27. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1864)

Első könyv. A művelt világ állapota Krisztus előtt

69

riség gyászosan elfajult és elaljasodott, csupán azért, mivel felfedeztük, hogy oly nyomorult teremtmények, mint Herodot pedeanjai, issedonjai és massagetái s más vad népek, melyekről Livius emlékezik, s oly bolondok és szörnyetegek, mint Nero, Tiberius és mások utálatos bűnökben fetrengettek, s kiknek minden tette inkább oktalan állat, mint eszes ember jellegét viselte magán. Ellenben azon korban Assyriától, Ba- bylontól, Aegyptustól, Persiától, Lydiától, Karthágótól, Syriá- tól, Göröghontól és Romától jólétük és fényük napjaiban elvárhatjuk azon műveltség valódi jelenségeit, mely az Isten Fia eljövetele s egyházának alapítása előtt a legműveltebb és legfelvilágosultabb népek közt virágzott.

Mármár Perikies aranykora volt egész Göröghonra felde- rtilendö, a mikor, épen midőn egy reggel a nap ragyogva emel- kedék fel Salamis sziget fölött, ezer persa hajó tűnt elő, minden oldalról jól kivehetőleg, teljesen megrakva harcosokkal és csatakészen. — Látni lehetett, mint kiséri figyelemmel Xerxes titkáraitól környezve s arany trónusán ülve azoknak mozdulatait a szomszéd magaslatról. Néha áttekint a salamisi tengerszorosra, hol háromszáznyolcvan szövetséges görög hajó úgy látszik csak a csatára kitűzött órát várja. Az athéni tengernagy hajójának derekából sötét füstoszlop emelkedik fel a reggeli légben. — Azon hajó födözetén álló oltárról jő ez, hol áldozatokat nyújtanak, hogy a Görögországnak kedvező isteneket kegyes hangulatba hozzák. Themistokles, az athéni vezér épen most mutatja be áldozatát s őt a jós Euphrantides követi. Xerxes nem tudja, hogy három unokaöcscse fogolylyá lön s hires ellene szabad kényének van kitéve. Aristides fogta el őket Psyttaba szigeténél s Themistoklesnek küldte. Alig jelentek meg a födözeten a király szokatlan szépségű unokaöcs- csei fényes, aranynyal díszített ruhákban, midőn a jós Euphrantides szemeit az oltárról fölkigyódzó lángokról elfordítva sa fogoly ifjak kellemes alakjaira szegezve, megragadja Themistokles karját s fölszólítja, hogy a három ifjat Omodius Bacchus tiszteletére áldozza fel. Themistokles, bámulatában elnémulva a jós kezeiből kiszabadulni iparkodik, de a körül- álló tömeg hangos lármával követeli az iszonyú parancs teljesítését ; mert egy jósmondat határozta így ! Themistokles ! The-