Manahan Ambrus: A kath. egyház diadala az első századokban - 27. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1864)
Első könyv. A művelt világ állapota Krisztus előtt
14 színre oly világosak és ragyogók , mint az arany vagy az átlátszó billikomok, melyekben csillognak. Csakugyan jó erősen és magasan kell ama billikomoknak tartani a koszorúkat, melyek köröttük vannak fonva ékesség gyanánt ; mert drágakövekből vagy simított arany darabokból vannak gyönyörű grotesk alakokban pompásan kidolgozva és gyémántokkal s egyéb rendkívüli nagyságú drágakövekkel megrakva. A vendéglős vagy igen tisztelt vendége ajkaihoz viszi borát, sőt szokatlan nagyságú s ritka szinü drágakődarabból is szörpöli, mely ki- vájva s történeti képekkel díszített serleggé van idomítva. Egyet hörpent a koszorúzott és csillogó billikomból és körözteti. Közben közben zene kelti fel a vendégek szunnyadozó vagy kifáradt érzékeit, oly dallamu zene, minő a féktelen érzéki gyönyör e helyiségéhez alkalmas s szenvedélyeiket düh vagy kéj tüzére éleszti fel. Io ! *) Az ének—, a lant—, a tánc ! Ah, ki énekel és táncol eme félörlilt dobzódók körül? Az elhervadt, a billikomokról és díszedényekről letépett rózsák, a nyugágyak, vendégek és táncolók felett vannak elszórva ! „Minden egyes vendégség trágár beszédek- és piszkos daloktól viszhangzik s még gyalázatosabbat tüntet a szem elé,“ mondja a komoly és nyugodt Quintilian a korabeli előkelőbb romai osztályok erkölcseiről. S aztán ne tekints a csarnok szögleteibe ama csontvázakra, melyek ott állanak , ama nevetségesen ocsmány csontvázakra , melyek mintegy felhívni látszanak a dobzódókat : „Egyetek, igyatok, legyetek vígan, a halál után mindennek vége.“ Távozzunk, távozzunk bedugva füleinket s lesütve szemeinket, hogy újra ama szomorú sirra gondoljunk vissza, hol a pogány Koma hever a magános palotahalmon. Üdvözöljük újra lelkűnkben és gondolatban a szentséget, tisztaságot, szerénységet, szelídséget, mely fájdalom ! egykor az elpuhult romai patricius házi szentélyéből száműzve volt, nemkülönben mindazon utcákból , templomokból, fürdőkből és színházakból, melyek mind ama felülmulhatlan szépségtől, pompától és dísztől ragyogtak, miket csak emberi művészet és tudomány a világ úrnőjének díszére és gyönyörére elérni képes volt. ) így kiáltanak a baechansok.
