Manahan Ambrus: A kath. egyház diadala az első századokban - 27. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1864)
Negyedik könyv. A kath. anyaszentegyház diadala jótékonyságot, felvilágosodást és szentséget terjeszt el az egész földön
290 ban mindig megelőzte a sz. beszédet. Néhány í'omai császár a néphez intézett beszédekben is követte e szokást. A sz. atyák, a görögök szintúgy, mint a latinok beszédeiket vagy a Szentháromság segítségül hívása- és dicsőítésével fejezték be ; vagy hallgatóiknak az örök boldogság áldását kiváltva, mint most majdnem általánosan történni szokott. Ezen utóbbi nemet, áldással végezni a sz. beszédet, a mennyire tudjuk, Origenes, aranyszáju sz. János, alexandriai Cyrill, Ambrus, Ágoston, Ger gely s több más görög és latin sz. atya használta. Azon imádság, mely mint szent Justin említi, közönségesen a szent beszéd befejeztével mondatott el, Origenes, sz. Athanáz, aranyszáju sz. János és sz. Ágoston prédikációinak végén található. Sz. Ágoston összehívta az egész községet és vele következőképen szokott volt imádkozni : „Forduljunk Istenhez, Urunk és mindenható atyánkhoz tiszta szivből, adjunk neki őszinte benső hálákat, minőket-csak semmiségünk érzete hozhat. Esedezzünk szivből, lélekbölaz ő jóságához, kegyeskedjék imáinkat kegyelmesen meghallgatni, isteni hatalmával Űzze el gondolataink- és cselekedeteinktől az ellent, hitünket gyarapítsa, vezesse szellemünket, ajándékozzon meg lelki gondolatokkal, és vezessen be boldogságába Fia, Jézus Krisztus által. Amen.“ Optatus püspök megjegyzi1), hogy a „tractatus“ vagy a szentbeszéd a templomban Isten nevével kezdődött és végződött. Az Optatus által használt tractatus vagy értekezés-féle szó, azon elnevezés, melyet a szent atyák beszédeiknek adtak, nevezetesen pedig azoknak, melyek magyarázatokat tartalmaztak a sz. írásból. A „disputatio“ címnek, mely mint látszik, irataik közül többekre alkalmaztatott, nem volt azon értelme, melyet mi mai nap a disputatio szóhoz kötünk, hanem a szent atyák szintúgy, mint a classicus Írók e nevet adták az értekezés minden nemének, ha az nem is volt vitatkozás. Úgy látszik, hogy az alexandriai áldozárok, kik többféle szabadalmakat bírtak, az első századokban prédikáltak a híveknek. Azonban midőn Arius, Alexandrának egyik plébánosa, beszédei alkalmával eretnekségének első alapvonalait kifejté, az egyháznak azon részében szabálylyá vált, hogy a nép előtt. ■) 3. k. —
