Manahan Ambrus: A kath. egyház diadala az első századokban - 27. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1864)

Negyedik könyv. A kath. anyaszentegyház diadala jótékonyságot, felvilágosodást és szentséget terjeszt el az egész földön

287 kel együtt testüknek is meg kellene hajolnia, és imádságaik­ban térdre kellene borulniok, vagy fejeiket meghajtaniok, hogy elfogadhassák a sz. áldást, „mégis úgy látom“ — mondja ő —• „hogy feszesen állanak, oly egyenesen és mereven, mint a templom oszlopai.“ ') A szokás, sz. beszéd előtt imára letér­delni, a legrégibb időkből származik. Aranyszáju sz. János sz. Lukács szavai és példájából származtatja azt : „Mi pedig állan­dóan az imádsággal és a sz. igék kiszolgáltatásával fogunk foglalatoskodni.“ 2) A sz. beszéd előtti ima, melyet sz. Ambrus mindig elöolvasott, müveiben maradt fen számunkra. Noha alig hosszabb tizenkét sornál, mégis a benső áhítat remekének tekinthető. Egyházi okmányok beszélik, hogy a szónok beszédének kezdete előtt a püspökhöz ment, ennek áldását elfogadandó, Rupertus e szokásban nem ismer fel más jelentőséget, mint ama katholikus meggyőződésnek kifejezését, melynél fogva senkinek sem szabad tanítania, ha a törvényes hatóságtól jogot nem nyer. — Ferreri sz. Vince napjai óta a boldogságos Szűz’ höz intézett imával kezdődik a sz. beszéd, mintegy tiltakozásul a rágalmak ellen, melyekkel az eretnekek Isten anyját illették. Ezen imádság a boldogságos Szüzhöz Franciaországban a* sz. beszéd bevezetése után végeztetik, Velencében pedig és északi Italiában, a két exordium kikerülése végett, a sz. beszéd elölt mondatik el. Mi a prédikáció előadásának módját illeti, tudjuk, hogy a régi szent atyák és püspökök súlyosan megrótták a he­vesebb taglejtéseket. Az antiocbiai zsinat levele „Dénes pápá­hoz, az egész katb. egyház püspökei-, papjai- és szerpapjaihoz“ megrója a hiú, felfuvalkodott és egyszersmind eretnek érzelmű s amosalai Pált, tagjainak különös játéka miatt, az antiocbiai szé­kesegyházban tartott beszéde alatt. „Szokása volt kezével comb­jait veregetni — így szól az irat — s lábával a szószéket tapodni.“ Bebizonyult tény, hogy, noha a régiek, nevezetesen a görögök, a ') Sz. Vicforról beszélik, hogy ez, midőn a község illetlen módon felkelt, hogy a templomot az evangélium olvasása után elhagyja, fel­kiáltott volna : Exite, exite, quia hoc vobis de gehenna facere non licebit. (Menjetek, menjetek ki, a pokolból majd ezt nem könnyen teheti- tek meg.)— 2) Ap. Csel. 6.

Next

/
Oldalképek
Tartalom