Manahan Ambrus: A kath. egyház diadala az első századokban - 27. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1864)
Negyedik könyv. A kath. anyaszentegyház diadala jótékonyságot, felvilágosodást és szentséget terjeszt el az egész földön
282 igaz tanai minden egyes töredékének, — melynek még birtokában vannak — a kath. egyháztól kell származnia; ktílönben honnan is származhatott volna ? A kiolthatlan és elhomályosít- hatlan világosság, mely itt világol, Isten örök városának tornyáról sugárzik le az egész földre. Az ember természetes ösztöneinek csak egyre van szüksége, hogy még az eretnekségben is némi életet, gyarapodást és tevékenységet nyerjen, melyet az emberi természet a pogányságnak közepette, távol Krisztustól s az ö egyházától ki nem fejthetett. Általában a protestáns felekezetek az egyháznak, általuk ugyan tán észre sem vett befolyása következtében, a reformatio első pusztitási dühének lecsillapulta óta, sokkal nemesebb érzületet mutattak, mint minővel a régi pogányok valaha birtak. Mindamellett szerencséseknek éreznék magukat a modern reformátorok, ha odáig vihetnék, hogy Krisztus tanait meghazudtolják, s a szegényekkel többé ne bajlódjanak. Úgy látszik, mindig azon iparkodnak felette buzgón, hogy a Megváltó tanai és törvényei utolsó maradványát is mihamarább elejtsék. Náluk minden jó tettnek bizonyos súly és mérték szerént kell gyakoroltatnia. A könyör-bizottmányoknak folyton arra kell Ugyelniök, hogy fárasztó munkájuk hasznát csak „érdemes szegények“ élvezzék. Nem látszanak-e mindig úgy cselekedni, beszélni, írni, mintha fájlalnák, hogy valami jótékony cselekvénynek kell történnie, hogy van, ki segélyre szorul? Vájjon kifáradnak-e valaha a katholikusoknak és a kath. egyháznak az irgalmasság testi cselekedeteiben gyakorlott pazar bőkezűsége megrovásában? Nem emlegetik-e,hogy az egyház, ennek szent szerzetesei s a papság pazarlók, hogy hiányzik náluk a kiszámítás, melylyel az ilyfélét nagyobb takarékossággal intézhetnék. De jobb így legcsekélyebb költséggel segíteni, vagy legalább életben tartani a szűkölködő egyének legnagyobb számát, mintha a nem katholikus egyesületek rendszerezett törekvéseit utánoznék. E rendszer, mint tapasztalt gazdák mondják, még a barmok kitelelésénél is elhibázható mód volna, és a katholikusoknak Lactantius biztosításával kell magukat vigasztalnak : hogy minden, mi felebarátunknak, mint minma- gunknak használ, legalább is ér annyit, hogy meg van takarítva:
