Manahan Ambrus: A kath. egyház diadala az első századokban - 27. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1864)
Negyedik könyv. A kath. anyaszentegyház diadala jótékonyságot, felvilágosodást és szentséget terjeszt el az egész földön
272 egyszersmind annak is módjára jöttek , hogyan lehetne a jótékonyság cselekedeteit meghatározott időben , jól szervezett módon, mindenütt, a hol csak egyház vagy keresztény község vala található, gyakorolni. Aranyszája sz. János nem szűnik ékesszólásával magasztalni ama jó tettekre irányult vasárnapi gyűjtések célszerűségét. Azonban a pénzbeli adományon kívül, mely sz. mise alatt gyűlt össze az ínséggel küzdő községtársak gyámolitására, még más jótékony intézkedés is vévé igénybe a katholikusok könyörületes szivét, különösen az üldözés keserves napjaiban, hogy azonnal s helyszínén legyen segély ama szükölködők részére, kiknek sem saját lakhelyük , sem biztos módjuk nem vala, maguknak élelmet szerezhetni, vagy legalább semmi kilátásuk, hogy pogány uraik és bérlőik házánál elegendő táplálékot nyerhetnének. E végből alakult az úgynevezett agape vagyis szeretet-vacsora, azonnal a sz. titkok ünneplése után. A község tehetősebb osztályánál vasárnaponként isteni szolgálat után lakoma állott készen ; s ilyenkor kinek-kinek tetszésére állott a dús terítékű nyitott asztal. Krisztusban testvéreik pedig önmaguk hordták fel az étkeket. S ez vagy azon épületben történt, melyet kápolnának használtak, vagy valamely szomszéd teremben. „így szoktak cselekedni hitelödeink“ — úgymond aranyszáju sz. János — „boldogabb napokban, ahelyett, hogy azonnal saját lakhelyeikbe vonultak volna.“1) „A mi agapáinkat a szegények költik el,“ mondja sz. Ágoston Faustus manichaeushoz. Ezen agapákat a régiek alamizsnának nevezték, mert valóban azok is voltak. ~) A gang- rai zsinat —• mely 370 körül tartatott — szegények lakomájának nevezi ezen agapákat, és a zsinat általán elfogadott ca- nonainak tizenegyedike bizonyos puritán eretnekek ellen volt intézve, kik Eustach nevii s a szegények eme lakomái felett gúnyolódó rajongót követének.3) Mindazáltal e szép s az üldöztetés napjaiban igen korszerű szokás a későbbi idők körülményeihez képest kevésbbé vált szükségessé, és minthogy a gazdagoknak alkalmat adott íuncseiket fitogtatni, különféle egyházakban más módon pótoltatott, míg végre teljesen megszűnt. E vasárnapi gyűjtéseken és a szegények s éhezők számára terí') Joh. Chry8. lib. 20. de sacerd. — 2) Ducange. — *) Van Espen tom. VI. in eon. Gangren.
