Manahan Ambrus: A kath. egyház diadala az első századokban - 27. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1864)
Negyedik könyv. A kath. anyaszentegyház diadala jótékonyságot, felvilágosodást és szentséget terjeszt el az egész földön
269 Caesarea pogányái elfogtak, s a vértanuk iránti szeretetUk jutalmául elnyerték a dicsőség ugyanazon ragyogó koronáját ; a caesareai pogány helytartó ugyanis hitük miatt kivégezteté őket. l) Ezen emberi gyöngéd érzelmek voltak okai, hogy a régi atyák leginkább az oly eretnekségektől irtóztak, melyek azt állíták, hogy a bűnösökkel minden részvét nélkül kell bánni, mint például Novatus eretneksége. Nagy Dénes méltatlankodva mondja: „Novatus legkegyesebb Urunkat, Jézus Krisztust rágalmazta , úgy állítván öt elő, mintha a bűnösök iránt kemény- szivü lett volna.“ 2) Más régi irók az ily túlpuritán felekezetek szigorú tanait Kain eretnekségének nevezik, kik csak testvéreiket igyekeznek meggyilkolni. „Honnan — úgymond egy Novatust cáfoló, ékesszóló iró —honnan vehetett ő ily gonosz tanokat, holott az egyház ölében azt tanulta, hogy felebarátjai hibáit, mint sajátjait, megsiratnia, terheit hurcolnia és hitgyöngesé- gét mennyei vigaszszal erősitnie kell ?“ 3) A katholikusok ezen egyetemes jótékonysági szellemének a pogányok és eretnekek a legkegyetlenebb bánásmódot tették ellenébe, s a keresztény erények kitűnő érdeme lelkünk előtt annál ragyogóbbnak tűnik fel, midőn látjuk, hogy semmi sértés, semmi méltatlanság sem volt képes mégdermeszteni ősatyáink hősies, önzetlen és oly gonoszul jutalmazott szeretetét, kiket az üldözőkön veendő hoszu semmi gondolata sem tántoríthatott el kötelmeik ösvényéről. A katholikusok csak szelíden panaszkodtak , s azon jó akaratra hivatkozának , melyet naponként mindenki iránt gyakoroltak, s melyet hitük alapelvei szüntelen keblükbe öntöttek. „Miért — kérdék kegyetlen- üldözőiket — miért égetitek el iratainkat, miért romboljátok szét gyülhelyein- ket? Azt kérjük itt a legmagasabb Istentől, hogy minden elöljárónknak, a hadvezéreknek és helytartóknak, barátainknak és ellenségeinknek, az élőknek és holtaknak békét és bocsánatot adjon ; mitsem lehet itt hallani, mi nem arra célozna, hogy bennünket emberiekké, szelídekké, szerényekké, tisztákká, szüzekké tegyen s készségesekké arra, hogy sajátun') Euseb. Hist. Eccl. lib. VIII. c. 11. 12. — 2) Euseb. Lib. VII. c. 8. — ') Op. Lee.
