Manahan Ambrus: A kath. egyház diadala az első századokban - 27. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1864)

Harmadik könyv. Az ellenállás, melyre a kath. egyház alapítása talált

255 volt felosztva, kiket birtokukból seuki sem űzhetett ki. Néhány­nak hatásköre alá a hegyek tartoztak ; mások félelmes jósla­taikat a barlangokból hallatták ; a nymphák a völgyekben gyönyörködtek, s minden folyamnak, minden forrásnak megvolt a maga védistensége, melyet mindenkinek meg kelletett be­csülnie. így továbbá a városokra Jupiter, Juno és Minerva tar­tottak igényt, kik védhalmokról tekintettek le reájok. A vásár­térek fölött Merkur parancsolt ; a színházak felett Bacchus és Apollo ; a gymnasiumok felett Herkules. S ezen mythologiai rendszer nem volt csupán elméleti ; mindenki köteles volt an­nak tényleg hódolni. S jaj annak, ki magát az illő tisztelet alól, mely ezen isteneket és félisteneket megillette, ünnepeik, törvényeik s szabályaik alól kivonni merészlé ! A szabadság sehol sem volt föllelhető, mint a földalatti tömkelegekben, az éjféli összejövetelekben, a háznak egyik felsőbb szobájában, vagy Aegyptus, Syria és Pontus vadonjaiban. Azok előtt, kik ily körülmények közt a hit és erkölcsök tisztaságát megőrizni törekedtek, magának a vértanuságnak is el kelle vesztenie borzadályai nagy részét. A pogányság közé­pért aggódás és gyötrelem közt élni, vagy vértanú-halált szen­vedni volt az egyetlen választás, melyet az első hivők közül sokan a még egészen meg nem tért pogány tartományokban tehettek. A pogány társadalomnak még az a varázsló bája is megvolt, hogy világbirodalom vala ; mindenki mindenütt oda működött, hogy a hamis vallás fenmaradjon ; szolgálatára volt minden művészet és tudomány. A régiség, mely az emberek szemében mindig tiszteletreméltó, szintén védelmezte mindazon vallási és társadalmi undokságokat, melyeket az uj vallás el­méletben s gyakorlatban oly kíméletlenül kárhoztatott, s me­lyeket eddig ismeretlen s többnyire utált szokások által töreke­dett helyettesíteni. Félelmesen nyomós volt a hang, mely a ho­mályos őskorból a kath. tanító szava ellen emelkedett, míg a romai sas a meghódított világgal kedvezést szült mindazon té- velyeknek, melyek Romának növekvő hatalmával együtt ter­jedtek el a földön. Nem csuda, ha az első hivők folyton az ószövetség typusaira, előképeire s isteni jóslataira tekintettek vissza, s azokon annyi szeretettel cstiggtek, mint ez a katakom­bákban látható számos fölirataikból kitűnik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom