Manahan Ambrus: A kath. egyház diadala az első századokban - 27. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1864)
Harmadik könyv. Az ellenállás, melyre a kath. egyház alapítása talált
251 zsinagóga elöljárója, ki egész háznépével hitt az Urban, és Apollo, az alexandriai megtért zsidó, ki ékesszóló férfiú és a sz. írásban jártas volt, hasonlókép az ephesusi jámbor megtértek, kik mivel babonás dolgokhoz szoktak ragaszkodni, szorgosan összehordák könyveiket s nyilvánosan elégették, melyeknek árát 50 ezer dénárra tartották ; szintúgy néhány előkelő ázsiai, kik sz. Pál barátjai voltak, s kik őt az ephesusi Diana tisztelőinek boszuja elől megmenteni iparkodtak, — nyújtanak némi fogalmat a zsidók és pogányok különböző állásáról, kik az egyház első híveihez tartoztak. Nem sokára azonban a pogány világ legszebb cédrusai az egyházba lönnek átültetve, s túlemelkedtek a pogányság legnagyobb szellemein, kiket megcáfoltak, mint ezt az atyák kora világosan bizonyítja. Még az üldözések alatt is láttuk példáit a tudományosságnak és ügyességnek az egyház védőiben. Kétségkívül sokan elveszték állásukat a világban Krisztus miatt, ha az egyház kebelébe tértek. Korunkbeli számos megtértnek megváltozott viszonyaiból és világi élvezeteik s kényelmeik elvesztéséből megítélhetjük, hány gazdag s tekintélyes ember, ki a pogánysággal pogány viszonyait s barátait is elhagyá, volt kénytelen birtokát is elhagyni, vagy legalább közönséges keresetforrásait s világi reményeit föláldozni. Némelyek megtérésök után tiszta lélekkel s biztossággal nem tarthatták meg a világban azon állást, melyre őket előbbi műveltségűk jogosítá. „Nem kell mindjárt lealacsonyítani bennünket, mintha a társadalom söpredékéhez tartóznák, mivel bibortokat elmellőzzük“,— mondja Minutius a pogányokhoz, kik minden megtértet, a ki oly valláshoz szított, mely lelki szegénységet, önmegtagadást és alázatosságot ajáll, tudatlan, szegény embernek tartottak. Azonban az Alexandriában, Tyrusban, Caesareában, Athénben, Siciliában és Romában az egyház védőivel heves és szakadatlan harcot folytató tudós, szellemdús, élces és fáradhatlan bölcsészek meg szónokok szakadatlan sorának rágalmai és gúnyolódásai sem voltak képesek Isten egyházának terjedését s általános diadalát meggátolni, habár ugyanakkor az egyház tagjait a császári zsarnokok s hivatalnokaik is üldözték, börtönöztették, kinoztatták s a világ minden részén kivégeztették. Talán elég irót idéztünk, hogy megmutassuk a módot, miként foglalkoztatták az egyhá-
