Manahan Ambrus: A kath. egyház diadala az első századokban - 27. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1864)

Harmadik könyv. Az ellenállás, melyre a kath. egyház alapítása talált

229

mes alakokat) melyekben a hóhér s a halál közelednek feléje. A királyok s fejedelmek hatalmától megtámadva nem adja meg magát s csak Isten parancsát követi, kinek szolgál. A katona bátorságától lángolva, ki a csatában merészebb lesz , mert fö- lebbvalójának tekintete rajta függ, szemébe nevet a bírónak, ki halálra ítélte, s végre a dicsőségről, csakis a melyért küzd,

biztosítva, győzelemmel nyeri el a diadal pálmáját

..............Ti

Aquiliustok, Regulustok, Scaevolátok hőslelküségét magasztaljátok , kinek nem volt más választása, mint vagy elveszni ellenségeinek közepette vagy bátran a tűzbe tartani jobbját. Azonban hány engedé vértanúink közöl, kik — ha akarják — a harctól megmenekülhetnek, egyetlen sóhaj nélkül hamuvá égetni nemcsak karjait, hanem egész testét ? Nem is egyedül férfiaink múlták felül állhatatosságban Muciustokat, Aquilius- tokat, Regulustokat. Gyermekeinket, szende lánykáinkat keresztre szegezik s kegyetlenül megkinozzák, és ők kinaiknak közepette mégis mosolyognak. Vérázott arénátok borzalmai között vadállatok elé vettetnek, s ök mégis az Istentől beléjök oltott kitartás erejével gúnyolják kinzóikat. Ah boldogtalanok, nem tudjátok , hogy egy vértanú sem vetette volna magát alá alapos ok nélkül ily kínoknak, s hogy Isten látható segélye nélkül egy sem állta volna ki e gyötrelmeket ? És miként történik az, kérditek , hogy azok, kik Öt nem ismerik, kincsekben úsznak , a tisztelet napfényében kéjelegnek s a legfőbb hatalom birtokában vannak? Ezt feleljük rá: Jaj azoknak, kiket Isten eként magasztalt fel ; mert ez által csak a magasság emelkedik, melyről le fognak bukni, Jaj azoknak, kiket mint a vadállatok elé ítélt gonosztevőinket, kevéssel haláluk előtt jóltartanak , vagy mint azon embereket, kiket isteneiteknek áldoztok, elébb szalagokkal ékesítik fel s virágokkal koszo- rúzzák meg, s csak azután viszik ki az áldozásra !

Úgy látszik, a gonosz lélek valóban mindent megkísértett, hogy az isteni kegyelmet, mely a vértanukat megerősíté, legyőzze , s hogy az isteni bölcseség ruiuden mértékfölötti őrült kegyetlenséget azért engedett meg, hogy ellenségeit annál mélyebben megalázza s imádandó nevét felmagasztalja s megdi csőitse. Néhány vértanúnak, mind például a tiszteletreméltó alexandriai ősz Metriusnak, nádszálkákat szúrtak szemeibe ;