Manahan Ambrus: A kath. egyház diadala az első századokban - 27. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1864)
XV az ifjú, az aggastyán, a rabszolga, — mindenki, ki azelőtt védtelenül ki volt téve a pogányság kőszivíiségé- nek. Mindenütt jótékony intézetek emelkednek betegek, árvák, aggok számára ; a gyönge ifjak, lányok vetélkedve sietnek szüzességüket, eddig oly kegyetlenöl letépett virágukat, Istennek ajállani ; mindenütt ujulás, változás, jólét, boldogság, erényesség, hol ezelőtt a pogányság letarolt mezején csak a nyomor tövisei sarjadzának. Isten diadala, Isten kath. egyházának diadala ez, melyet nem szűnnek rágalmazni, sárral dobálni hálátlan gyermekei, kik nélküle most is a legiszonyúbb erkölcsi nyomorban fetrengenének. A kath. egyház ezen diadalát, — melynél dicsőbbet, fönségesebbet a világtörténet nem mutathat fel •— ecseteli jelen munkánk. Ha erőtlen toliunk nem volt képes a nagytudományu szerző tömör irályát, magas eszméit híven visszatükrözni : legyen gyöngeségünk, legyen ifjúságunk mentség a szives olvasó előtt. Isten kegyelmében bizó jóakarat, szorgalom részünkről nem hiányzott, s ha munkánk csak néhány elvakult világfinak is felnyitja szemét, hogy megismerje Istent s hálával teljék el fölséges intézménye, a kath. egyház iránt, melynek annyit, mindent köszönhet: fáradozásaink jutalma bőséges leend ! Isten velünk ! Pesten, XXII-ik r. gyűlésünkben. Mária-hó 1-én 1864. A pesti növendékpapság magyar egyház-irodalmi iskolájáuak ez évi tagjai.
