Manahan Ambrus: A kath. egyház diadala az első századokban - 27. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1864)
Második könyv. Krisztus kath. egyházának megalapítása és behozatala az egész ismert világba
lift kezésére állott. Mert a császár tizennégy tartományát hivatalnokok által korma nyozá, kiket rectoroknak hivtak s kiket őmaga választott és küldött ki, azonban a senatus beleegyeztével. Európában tiz ily rectora vala a császári tartományoknak. Ezek egyike Hispania és Lusitania egy részét, a mostani Por- tugalliát kormányozá ; másik a tarragoniai Hispániát, a h arma- dik aquitaniai Galliát ; a negyedik a kelta Galliát (Gallia Lugdunensis) ; az ötödik a belga Galliát és Germaniát ; a hatodik Parmeniát, Norikumot, Vindeliciát és Rhaetiát; a hetedik Moe- siát, Dardaniát, Thraciát és Daciát; a nyolcadik Dalmatiát, Illyrikum egy részével; a kilencedik a tengeri Alpokat; a tize dik egész Italiát az Alpokig. Afrikában csak egy rectora volt a császárnak, ki Aegy- ptust és Arabia egy részét kormányozta. Ázsiában hárman képviselték a császárt; az első Ciliciát igazgatta Isauria- ésLycao niával ; a második Galatiát, Pamphyliát és Pisidiát ; a harmadik Syriát, Kisarmeniát, Mesopotamiát és keletet egész Euphratig. A nép és a senatus tizenkét nagy tartományt kezelt, melyek a világnak idővel romai provinciákká vált birodalmai-s államaiból állottak. E tartományok közöl kettő fölött a nép és senatus nevében proconsulok, a többi tiz fölött pedig proprae- torok uralkodtak. A proconsulok többnyire oly romai senato rok voltak , kik, miután praetori hivataluk Romában letelt, kezelésük alá egy külső provinciát nyertek. A proconsuli cím azonban a „lex Augusta“ nevű törvény értelmében mindazokat jogosan illette, kiket a nép és senatus kinevezett s tizenkét tartománya számára helytartókul kiküldött. A proconsul alkalmazását, sa parancsnokságaátvehetésére megkívánt engedélyt a néptől nyerte ; utasításokat a senatustól, szabadságot a nép tribünöktől kapott. Hatalma a proconsularis provinciában igen nagy volt ; legfelsőbb törvényszéket rendesen tulajdon palotájában tarta, melynek minden tartományban praetorium volt neve. Időnként több nyilvános Ítéletet tartott a városházán, de mindig és minden esetben, minden tekintetben és minden tartományban ugyanazon eljárási modorban, mely az Ítélő széknél Romában szokásos volt. Míg így a romai praetorium törvé nyei a világ majdnem minden polgáriasult népén uralkodtak, a világ minden tapasztalása, szokása s törvényismerete a föld8*
