Manahan Ambrus: A kath. egyház diadala az első századokban - 27. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1864)

Első könyv. A művelt világ állapota Krisztus előtt

86

nyolcba behozni, ki ez által az elhagyott és reményvesztett vi lág földi és társadalmi helyreállítója lön.

Sokáig és mélyen tanulmányozhatjuk ezen a kath. egyház által lassanként eléidézett társadalmi forradalom kiterjedését, becsét és nehézségét, a nélkül, hogy azt ma egészen vagy legalább benső hálával méltányolnék. A mi kedves osztályrészünk a kereszténység lön — a kereszténység , azon uj, tündöklő és szép mü, mely akkor bontakozott ki, midőn az isteni ige lehel- lete amaz ős chaos és régi társadalom éje fölött ellebbent ! Emberek és népek, mint mi, kik már messze s igen távol vagyunk a pogány ókor rémségeitől, nem-igen láthatják át, mily szaka, datlanul hálózták be a múlt századok szomorú tévedései, sötét bűnei és mély nyomorúsága az emberiséget, míg ama meg nem váltott, noha külsőleg fényes társadalom épületét a legsűrűbb tudatlanság és baromi durva erkölcsök lepték el. Mi, kik a kereszténységben nevekedtünk fel, alig gondolhatjuk vagy képzelhetjük el tökéletesen a társadalmi bajok terjedelmét, melyek a keresztény időszámítás előtt az egész emberiségre sulyosod- tak, és melyek még most is terhelik ama szerencsétlen országokat, hol a kereszténységet még nem ismerik.

E nehézség, megitélni a nyomort, melyből a kath. egyház az emberiséget kimenté s még most is kimenti, a középkor óta nagyobbodott ama varázs által, mely mindent, mi classicus volt, körülvett. A tudományok újjászületése a sötét századok végén annyira emelé azon bájt, melyet a távolság s a művészeteknek eközben történt hanyatlása Görögország és Roma régiségeinek csakugyan kölcsönözhetett, hogy azóta a tudósok nem szivesen váltak meg az édes csalódástól, mely azon kor legnagyobb rútságait elfödi vagy enyhíti. A tudományosan müveit keresztény a pogány világ előnyeit ama gondosan és finomul kidolgozott készület fényes és szépítő közén tekinti, mely készület nevelési rendszerünket képezi, azon célból, hogy a régiek irodalmát és nyelvét tanulmányozzuk. Oly kevéssé tartják célszerűnek figyelműket azok aljas és durva életmódjára fordítni, kiknek szerencséjük volt Homer és Virgil nyelvén beszélni, hogy a legtöbb tudós a classicus ókort a regényesség, kellem és szépség legbájlóbb alakjában képzeli. Ezen kor az érett polgárosodás , magas műveltség, a művészet, nyelv és