Hahn-Hahn, Ida : Mária Regina II. kötet (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1863)
Három év a házaséletben
94 rangunkféle fiatal emberek között kevés van, ki szerelmének első folyamát nem a színházi királynék körében kezdette volna. Innen volt aztán az, hogy Korona azon „méltóságokhoz“—mint Judit szokta mondani— tartozott, kik az egész szinpadi világot minden neve- zetessógökkel együtt olyas valaminek tekintik, mi nem tartozik körükhöz, s mi csak a tapasztalatlan ifjú férfinemnek lehet veszélyére. Az ő felfogása szerint Oresztnek egy primadonna csak mulatságára lehetett, de bilincsévé semmi esetre. Minden kísérlete, minden tanácsa, hogy Oreszttel házát megkedvel- tesse, s az előtte otthonossá váljék, hajótörést szenvedett minden jó befolyás ellen tanúsított makacs ellenállásán, mely Korona minden működésével szemközt az ellenmondás kiállhatatlan szellemében nyilatkozott. Néha oly keserű volt megjegyzéseiben, oly durva nyilatkozataiban, oly visszataszító szavaiban s viseletében, hogy maga is meg-megrezzent, kivált ha észrevette, mint fogadja ezeket neje. Korona sohasem tört ki, soha sem veszté el türelmét. Olyan volt mint a gyermekek, midőn igen szivökre vesznek valamit : elpirulnak és szemeik könybe lábadnak. Ily jelenet egy-egy pillanatra meghatotta Oresztet, s ilyenkor barátságosabb hangon mondá : „Ugy-e, hogy gyötörlek Koronácskám, bocsáss meg ! Nem is hiheted, milyen lehangolt vagyok, fölemészt a tétlenség és boszuság eltévesztett pályám miatt.“ De ha Korona eléje akará állítani, mily szép hatás
