Hahn-Hahn, Ida : Mária Regina II. kötet (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1863)
Három év a házaséletben
91 seit. Abbau áll e lelkek nemessége és szépsége, hogy nem tőrödnek ez alacsony földi léttel, s bogy ha a tapasztalás több tövist mutat is a bokron, mint rózsát annál nagyobb örömmel, bensőbb hűséggel ápolják a bimbót. Ilyen volt Korona is. Szomja, melylyel boldogság után epedezett, s mely minden emberi szívben oly nyughatatlan, mint az óra gépezete, most megenyhült : szeretetének tárgyat lelt. Az Isten az anyai szeretetet némileg hasonlóvá tette az isteni sze- retethez : az anya az által szeret, a mit ad, nem az által, a mit kap. Az anyai szeretet azon egyedüli szeretet, mely elégedett, s mely a nélkül, hogy hálára vagy viszonzásra gondolna, folyton és szünet nélkül szeret. Ép ebben mutatja meg mennyei voltát, s minél inkább túlnyomó benne a természetfölöttiség, gyermekében annál inkább az Isten gyermekét szemléli, kit az ég Ura egy kis időre reá bizott, hogy azt neki az örökkévalóság számára visszaállítsa. így üdvözlé, igy fogadá, igy öleié magához Korona gyermekét; magát szentté tenni, hogy Felicitást szentté tehesse, ez volt anyai kötelmeinek, anyai örömének, anyai boldogságának eszméje. Oreszt olyan volt mint azelőtt. Első szava Derűjén grófhoz ez volt : „Fájdalom! papám, a kisded nem fiú.“ Tulajdonképen a gróf előtt sem volt a kis lányka valami szívesen látott vendég ; mindazáltal oly kíméletlennek találta Oreszt nyilatkozatát, hogy e gúnyos feleletre fakadóit :
