Hahn-Hahn, Ida : Mária Regina II. kötet (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1863)

Három év a házaséletben

82

táig vadászott, és a lovardában lókinzó szerepét elvégezte — azt szokta mondani : „Most testileg és lelkileg fölüdülök a szép művészetek mellett;“ és egy széles alacson szattyánnal bevont divánra dőlve, keleti nargileht szítt és tucat számra olvasta a legerkölcstelenebb francia regényeket. Annyira elmerült ilyenkor olvasmányába, hogy könyvét gyakran az ebédhez is elvitte, és mivel Korona, hogy neki felolvasson, megtiltá, ebéd alatt csöndesen olvasott. E könyvek természetesen nem hatottak úgy, hogy benne a házi tűzhely, ennek örömei és foglalkozásai iránt kedvet gerjeszszenek. Kedvetlenség vett rajta erőt; a könyveket megutálta; Koronának kellett volna öt mulattatni. Oh mily örömest tette volna az ezt Î azonban Oreszt nem találta öt elég élénknek, elég vidornak.

„Gyermekkorodban úgy látszott, hogy arszlán- nö lesz belőled,“ mondá egy alkalommal nagy kedvetlenül, „de a jámbor nevelés annak még szikráját is kioltá belőled. Egészen hétköznapi személy vált belőled.“

„Abban igazad van kedves Oresztem,“ feleié Korona alázatosan.

Mégis elmés és szeretetreméltólag vidor volt ő ; de természetesen szellemi kecstöl úgy áthatva, hogy minden szegletesség, különcködés, szenvedélyesség, — minden, mi szelíd erkölcsök és a szent igazság mellett meg nem állhatott, nézetei, fogalmai körétől és gondolatainak menetétől távol maradt. Ily szellem