Hahn-Hahn, Ida : Mária Regina II. kötet (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1863)

Három év a házaséletben

80

zásban tört elő. Korona csakhamar átlátá, hogy körülményeiben égi segélyre vagyon szüksége, mert földi nem segíthetett rajta, de nem is találkozott. Atyja már elhatározá, hogy Oreszt és Korona egymást boldogítsák. Szegény atyám ! mondá Korona magában ; nem csalódott-e reményeiben Regina-, Jácint- s Uriel- liél és nem kellett-e óhajai- s várakozásairól lemondania ! én, mennyiben rajtam áll, nem akarok neki szomorúságot okozni ; és boldog leszek , boldog — megfelelhetni azon rendeltetésnek, melyet Isten számomra kijelölt. Ekkép tehát a szentek hős tetteibe kezdett : természetfölötti módon törekedett boldoggá lenni.

Oreszt kínzó tulajdonaihoz tartozott az is, hogy ha nem volt feszültség vagy ingerültségben , folyton unatkozott. A katonai fegyelem, mely szerint ezt vagy azt, erre vagy amaz órára pontosan meg kell tennie, eleinte igen terhére volt, de lassankint mégis megkedvelte ; mert naponkint ama megnyugvást nyujtá neki, mely a kötelemnek — ha még oly csekély is az — teljesítéséből származik. Ezen fölül igy tett társainak egész serege is, kik közt mégis csak találkozott egy-egy zavargó fő s egy-egy konok nyakú, mert a kellemetlenségek, melyeket a fegyelem hiánya szült, végre mégis csak terhesebbek voltak, mint a katonai alárendeltség. Stambergen azonban semmi életszabálynak sem volt alávetve. Itt király volt ; tett és parancsolt, a mint kedve tartotta. Ha ma valamihez fogott, ki sem kényszerítheté, hogy azt másnap