Hahn-Hahn, Ida : Mária Regina II. kötet (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1863)

Az utolsó windeeki

479

ily áldozattól irtózott. Az utolsó idők szörnyű rázkód- tatásai, kapcsolatban a belső tusával, mély szenvedés kifejezésében tükröződtek vissza arcáról. Bezárt szemekkel, halvány arcát kezeire támasztva ült a kereszt tövénél —e csodálatos, szegényes keresztfánál, mely mint egy golgothai szent ereklye, egyszerűségében az egész Coliseumon felül emelkedett.

Uriel lelki szemei előtt benső látványként képekre képek merülének fel. Látá a'titokteljes kegyelemforrásokat, melyek a keresztből fakadnak ; szemléié az isteni ténykedést, mely az emberek sorsában csöndesen teljesedésbe megy; de látá azt is, mikép szegül ellen az ember a kegyelem-és üdvnek ; látá, mily kirívók az ellentétek épen az ö családjában. Az Istenben boldogult áldozár, Levin bátya, félszázadon túl volt a család szellemi központja, a ház fentartó oszlopa, kinek bőségéből mindnyájan merítettek, kinek gazdagságából mindnyájan költöttek; kinek szilárdságára mindnyájan támaszkodhattak. Igazán oly áldozár volt ő, milyent, mint sz. Pál mondja, Isten „saját segéde- s munkatársaként“ ad a világnak, és ki nem ismer egyéb törekvést, mint hogy a világot megszentelve Istennek visszaadja. Né- melyek megfeleltek törekvésének, mások n e m.

Reginában tündöklő virágzásra fejlett a kegyelem és megszentelt akarat, isteni ténykedés és közreműködés. Az ö befolyása egész családját — kit kit a maga módja szerint — kegyelmiéletre s a mennyei MÁRIA REGINA. II. KÖT. 31