Hahn-Hahn, Ida : Mária Regina II. kötet (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1863)
A két végzet utja
289 függönyök fedék az aj tókat, puha szőnyeg borítá a pad- latot, s a márvány kandalló tisztét teljesítve meleget és nem füstöt adott; ezeken kívül még egy zongora és egyéb divatos bútorzat tölté be a tért. Judit e szobát remetemagányának választá. Miranes asszonyságon kívül senkinek sem volt szabad ide belépni, a mit azonban ez sem tett, mert leánya minden szeszélyének készséggel engedett, különben hasonló kényelmet talált saját szobájában is. Sajátságos ellentétben volt a szobával és magával Judittal az, hogy néha épen e szobában fogadta a szegényeket, kik kérvényeikkel hozzá folyamodtak. 0 ugyanié nagyon jótékony volt, mi több ! részt vett mások nyomorában. Mivel maga aranyban csillogó tt, azért szivén hordta a szegények ezernyinélkülözéseit is.O nem tett úgy, mint oly sokan szoktak, kik elfordítják gondolatukat a szükölködők- töl, hogy ne háborgassa őket a kényelem élvezetében valamely szomorú kép. Egy reggelen négy gyámoltalan gyermek szomorú özvegyanyja hagyá el szobáját felvidultan és megvigasztalódva. Az asszony a mellék lépcsőn ment le, mely a lakosztály ezen részéhez vezetett, és annak alján egészen váratlanul egy pappal találkozott, ki igy szólítá meg : „Nem találok sz olgát, ki bejelentene. Hogy juthatnék a Signorához, ki itt az első emeletben lakik? Vagy talán még korán van ?“ „Igenis korán szolgák és udvarlóknak, de nincs korán, ha valami kérelme van kegyednek a Signorához. Csak erre fel, tisztelendő ur, itt majd 19*
