Hahn-Hahn, Ida : Mária Regina II. kötet (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1863)
A diodati kéjlak
14 va igen óhajt a nyugalom kikötőjébe jutni. Judit hideg közönynyel válaszold, miszerint Lelio tudja, hogy öt a politikai vakbuzgalom ép oly kevéssé érdekli, mint a vallási ; azonban oly segélytelennek, kit céljaira fölhasználhat, környezetében örömest ad helyet, föltéve, hogy az állásának megfelel. Másnap Judit fölment a Montanvertre és megnézte azon nagy „mer de glace“ nevű jégmezőt, melynek látása valóban megfelel hírének. Florentin szinte a „mer de glace“- hoz ment, és Europa ezen egyik legérdekesebb pontján mutattatá be magát Lelio által Europa leghíresebb asszonyai egyikének, kinek szépsége és szel- lemdússága kibékíté öt azon alárendelt állással, melyet nála elakart foglalni. Ha Windeck gróf ajállja vala neki a titkári állomást : a legnagyobb megvetéssel utasítja vissza ; azonban olasz primadonna titkárának lenni valami egészen más ! ez a század nevezetességeihez tartozott, ez nagy lángész volt, s Florentin minden lángészt a szabadság koszorús sarjadékának tekintett, — részint mivel az a mindennapi- ság tágasra járt útját elhagyva saját ösvényein halad; részint mivel annak sok küzdelmet kell kiállnia a megrögzött előítéleteknek és a fogékonytalan tömeg butaságának ellenében. Minthogy Florentin önmagát is a szabadság sarjadékának tekintette, ki azonban a mostoha körülmények miatt még nincsen megkoszorúzva : magát minden lángészszel rokonnak tartá, ha nem is a tehetséget, legalább az irányt tekintve ; Ju-
