Hahn-Hahn, Ida : Mária Regina II. kötet (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1863)
A diodati kéjlak
9 egyáltalában meg nem foghatom, honnét nyerhet néha ezen föld, mely —különben nem egyéb, mint roppant sárhalmaz, melyben minden élet elvész, — ezen ocsmány tömeg oly szépséget, mely a szivet megindítja, a lelket megrázza.“ „Az egész teremtés az Istentől vagyon — a természet úgy, mint az emberi szív,“ mondá a fiatal francia, „és hogy ezt az érzéki világ Istenre emlékeztesse, a mindenhatóság müvei néha a szépség ékeit öltik magukra.“ „Ah ön hivő!“ mondá Judit „Az engemet mindig újból lep meg, hogy a hitre nézve tulajdonkép nincs is talány.“ „Az embernek igen kevéssel kell beérnie,“ szólt Florentin, „hogy azon megoldásokkal, melyeket a hit nyújt, megelégedjék." „Én nem mondom, hogy az megfejti a talányokat, az az értelem dolga, melynek ebbeli fáradozásaiban százszor be kell vallania elégtelenségét, ha mégis őszinte — mi vajmi ritka. Én azonban állítom : alig létezik talány a hitre nézve. Ez mi előttünk érthetetlen, megfoghatatlan ; oly világosságba helyezi, mely Isten kezéből jön, s ezen világosság visszfényében tisztán lát.“ „Akkor a hit fönnebb áll, mint az értelem,“ mond a herceg, „az pedig nem lehet, minthogy annak ezáltal kell megvizsgáltatnia és meghányatnia.“ „Talán azért, hogy nyilvánulásaiban és működéseiben szabályoztassék“; mondá Judit. „Nekem
