Hahn-Hahn, Ida : Mária Regina II. kötet (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1863)
Három év a házaséletben
100 dödött. Ájtatosságodat itt akarod-e végezni , vágy- otthon? Múlt évben távol valánk egymástól : te itt, én meg Stambergen. Kérlek, engedd az idén együtt végeznünk.“ Oreszt az elmúlt évben távolról sem gondolt a húsvéti időben keresztény kötelességére ; s most sem látott e szent időszakban egyebet, mint azt a rettentő pillanatot, mely Judittól elszakasztja, mivel az april végével Londonba ment az olasz operához, s szépen kijelentette neki, hogy akkor odenerdei vadonjába visszamehet, mert kell, hogy termeiben másoknak is nyíljék hely, s mert sokkal kellemesebb, ha huza- mosb távoliét után jelenik meg újra nála. Oreszt erre sértett hangon felelt ; Judit pedig a maga modorában, mely soha semmit bizonyosan nem Ígért, s mégis sokat látszott Ígérni, azt mondá rá: „Hogyan sértheti ez kegyedet Oreszt gróf? Mi volna a tavasz, ha örökké tartana? van-e busább,bágyadtabb zöld, mint az örökzöld?“ így esett mindig újra bűvös hatalma alá. Korona most épen a húsvéti időről beszélt, ö pedig , mint minden könnyelmű ember, kik a kellemetlent a jelenből a messze jövőbe szeretik elhalasztani, azt felelte rá: „Természetes, hogy otthon.“ Korona szemeiből az örömnek fényes sugára lóvéit ki. Olyan sötét lelkűiéiről még csak sejtelme sem volt, miszerint Oreszt, ha a szükség úgy kivánja, hogy nejének legalább ily csekély örömöt szerezzen, ájtatos- ságát mindenesetre vele végezze. Csakhogy Oreszt
