Hahn-Hahn, Ida : Mária Regina I. kötet (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1863)

Lassan jár az Isten malma

473

gőzben. Minthogy azonban mondják, hogy az Vendel Rózsa, ki harmadfél év előtt szüleivel kivándorolt, és hogy hugomasszonynál tudakozódjunk ; igy tehát eljöttünk kendért.“

„Vendel, nem hallod!“ kiáltáegészen magánki- vül a pórnő. „Hisz ez emberek azt mondják, hogy leányod itt van , — de halva.“

„Az ö leánya!“ mondá csodálkozva a poroszló. „Tehát Vendel is visszatért Amerikából? Bizony soh’ sem ösmertem volna rá ! hisz olyan, mintha a maga nagyapja volna.Szóljon kendVendel: lehet-e az akend leánya?“

„Lassan jár az Isten malma!“ szólt Vendel tompa hangon, és fájós szemeit kimeresztve eszelős mosolylyal nézett szét.

„Még ez is! ö megtébolyodott!“ nyögé apór- nö és a padra rogyott. — Regina segítségére sietett; ecetet és hideg vizet kért. A poroszló tiszteletteljesen szólítá meg Levint, ki a szerencsétlen Vendelt karjai közt tartá :

„Tisztelendő ur beszélje rá ezt az asszonyt, hogy velünk jöjjön. Hisz ez a szegény ember nem bir magával. Pedig az a halott talán nem is Vendel Rózsa. A vörös-ököri serfőzőné tévedésben is lehet. Csak bizonyosat kell tudnunk, vájjon ö-e az, vagy nem ?

„Ha a vörös-ököri serfőzőné mondta, hogy Vendel Rózsa : úgy ö az ; szólt gyönge hangon a pórnő ; mert az boldogult sógorasszonyomnak rokona.