Hahn-Hahn, Ida : Mária Regina I. kötet (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1863)

Levin bácsi

29

„Kérlek, kedves Mátyás, tégy velem még egy bucsulátogatást !“

„Igen szívesen!“ mondá Mátyás; „de kinél? úgy hiszem, már minden rokonomnál és barátomnál voltam.“

Levin némán mutatott az engelsbergi zárdára.

„Igen!“ kiálta Mátyás, „jer a sírboltba.“

Midőn a Majnán evezének, Levin e lelke mélyéből eredő szavakra fakadt : „Mátyás ideiglenes dolgaidat a véletlen esetre jó rendbe hoztad ; de mint vagy az örökkévalókkal?“

„Az örökkévalókkal!?“ ismédé Mátyás halkan. „Roszul, Levin ! félek, nagyon roszul.“

„Ki ettől fél, az épen nincs roszul,“ viszonzá szeretetteljesen Levin.

Mátyás komoly lön, gondolkozni kezdett s kis vártatva igy szólt :

„Be balga volnék, ha a földi lakot, melyet tán örökre hagyok el, rendbeszedném, s a mennyei lak megnyitására nem gondolnék ! Séraphin atya segítsen számadásom rendbehozásában, melylyel a jó Istennek tartozom. Köszönöm Levin, hogy emlékeztettél. Hisz mindig mondom én, hogy te imádkozol érettünk ! Atyánkra, anyánkra boldog végórát könyörögtél ; reméllem, hogy ezt értem is megteszed.

Levin némán szorítá meg bátyja kezét , s az Istenanya képe előtt az engelsbergi zárda templomában maradt, az élőkért és holtakért imádkozva, míg Mátyás Séraphin atyával, — mint mondá