Hahn-Hahn, Ida : Mária Regina I. kötet (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1863)
A forradalom
294 bölcs, igen tiszteletre méltó és fölötte szükséges dolognak látszanék, ha olyan papirszeletekröl lenne a szó ; mert azok bankók , melyek pénzértékkel birnak — vagy legalább kellene birniok.“ „Bankók !“ mondá Korona, várakozásában csalatkozva, „azt gondolám, Isten tudja , mi sül ki belőle. “ „Akkor,szép kegyed mégnem emelkedett a század műveltségének színvonalára, ha e szó forró vágyra nem villanyozza. Igen a bankó a világ bálványa, mert ez szerzi meg a világi pompa élvezetét ; már pedig ebben áll — mint általán hiszik — az ember boldogsága és méltósága.“ „Ohmennyireszükséges,“ mondá Regina, „hogy az emberiség ez undok vonása ellen, mely azt jellemzi , erélyes óvás tétessék és a mennyeiek utáni vágy határzottabban nyilvánuljon ! Minél inkább kiált és rohan az egyik fél a földi örömök után ; annál inkább kell a másiknak ezen hiúságok iránt megvetését nyilvánítania ; annál inkább kell a természetfölötti javak után sóhajtoznia és törekednie.“ „Az emberiségnek e kiirthatlan mennyei vágyát , mely a legsötétebb korszakon keresztül is csillagként ragyog, a szerzetesrend képviseli," mondá Levin. „Fönállása a legerélyesebb óvás azon emberiség részéről, mely az Isten képére való teremtetésének és az örök életre való rendeltetésének öntudatával bir; mely a paradicsomból száműzve érzi magát és oda visszavágyik ; mely lelki ereje ihlettségében határozottanlemond a nem tiltott földi boldogságról, mely
