Hahn-Hahn, Ida : Mária Regina I. kötet (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1863)

Levin bácsi

17

„Bizonyosan meg akar téríteni“ — mondá Leonora kisasszonynak, unokakuga- s meghitt barátnőjének, ki csaknem mindig nála tartózkodók, s még föliiletesebb vala mint ö.

„Megtéríteni? miért?“ kérdé Leonora kisasz- szony elbámulva. „Gondolom, csak a pogányokat, vadakat s efféle népeket szokás megtéríteni.“

Leonora kisasszony, más e fajta rokonok s a regényes és divatlapos komornák közt akart Levin befolyásának érvényt szerezni, hogy szegény anyja szivét a világtól elvonja. E harcnál erődre vala szüksége. A várkápolna egészen el volt hanyagolva, vagy — helyesebben — elfelejtve. Meg volt ugyan engedve, hogy a kápolnában az oltári szentséget tarthassák , e helyett azonban avult házibútorokat tártának benne , melyeket házi használatra igen roszak- nak, szegények számára igen jóknak hittek. Házi káplán, naponkinti sz. mise — ezek oly dolgok va- lának, melyek Levin szüleinek eszükbe sem jutottak. Levin szép szerével tudtára adta a ház gondnokának, miszerint illő volna a kápolnát rendbeszedni, hogy a váron kívül ne legyen kénytelen misézni. A gondnok ezen véleményben volt : ha grófi méltóságod effélével bajlódni akar, úgy mindenesetre illő lesz ezt a várban végeznie, — sa kápolna fel lön szerelve. Az oltárkészletek, miseöltönyök és fehér- nemüek részint eltűntek, részint használhatlanokká lönnek a hosszas elhanyagolás miatt. Levin a szükségeseket sajátjából födözé. De ez határtalan alamizsnái MÁRIA REGINA. I. KÖT. 2