Hahn-Hahn, Ida : Mária Regina I. kötet (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1863)
A Sibylla prsica
151 mat okoz, én pedig nem akarom, hogy nekem valaki fájdalmat okozzon ; én nem akarok szenvedni.“ „Fájdalom és szeretet nélkül nem élhetünk itt e földön.“ „Akkor szenvedjenek mások általam, ha fájdalom nélkül nem lehet élni!“ „Mindig jobb feltételek Judit kisasszony ! Ha ezt mind megteszi, úgy a tökély tetőpontját éri el —• az embertelenségben.“ „Szüléimét kiveszem,“mondá Judit. „Csekély vigasztalás,“ viszonzá Ernő moso- lyogva. „De most vége a fecsegésnek! a tanórát nem szabad elmulasztanunk.“ „Önre nézve az mindegy, akár miért huzza fizetését, ha beszédei engemet jobban érdekelnek mint oktatása,“ mondá Judit azon csípős dölffel, mely őt olykor kiállhatlanná tette. „Koránsem kisasszony“ válaszold Ernő higgadtan „szüleinek leköteleztem magamat, hogy festészi tehetségét kiképzem , a kötelem pedig mindig szent volt előttem. Azonban ha többé nem akar tőlem tanórákat venni, csak mondja meg nyiltan, én többé nem jövök. Hanem azért a Sibylla persicát szívesen itt hagyom lemásolás végett — s ha ez kész lesz és sikerül, akkor elküldöm a Sibylla cumana másolatát Domenichino után, melyet némelyek még a Sibylla persicánál is többre becsülnek.“ „Ön derék ember, Ernő ur! mi jó barátok maradunk !“ mondá Judit és a tanóra megkezdődött.
