Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve III. kötet - 25. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1861)

XVIII. Könyv

77

változott baromivá; hanem mint gondolkodó és emberi, megmaradt saját minőségében. Hasonló esetet beszél el vagy kohol Apulejus „Arany szamár“ című könyvében önmagáról, hogy t. i. egy adag mérget vevén be szamárrá változott, emberi lelkét azonban megtartá.

II. Ezek tehát vagy nem igazak, vagy annyira szokatlanok, hogy a hitelt méltán megtagadjuk tőlök. Mind- azáltal a legszilárdabban kell hinnünk, hogy a mindenható Isten, akár büntet, akár jutalmaz, mindig és mindent tehet, a mit akar ; a daemonok ellenben természeti hatalmuknál fogva (mert ők, habár saját vétkök által gonosz, de mégis angyali teremtmények) csak azt tehetik, mit nekik megenged az, kinek számtalan Ítélete ismeretlen ugyan, de egy sem igaztalan. És valóban a daemonok, midőn a mondottakhoz hasonló tényeket visznek véghez, koránsem teremtenek uj természeteket; hanem látszólag változtatják át azt, mit az igaz Isten alkotott, hogy így mintegy annak látszszék lenni, a mi nem. De nem csak a lelket, hanem még a testet sem hiszem, hogy a daemonok saját mesterségük és erejükből valóban át bírnák változtatni állatok tagjai- és alakjaivá ; hanem hogy elkábítva,vagy elnyomva a test érzékeit, az ember képzelődése, — mely gondolkodva, vagy álmodva a dolgok különfélesége szerint változik, és azt is, mi nem test, csodálatos gyorsasággal test alakjába öltözteti —, valami, általam kimondhatlan, módon képes mások érzékei elé testes alakokat varázsolni, úgy, hogy magok az embereknek testei léteznek ugyan valahol, még pedig élve, csakhogy érzékeik sokkal jobban elzsibbadvák, mint az álomban; a képzelt tárgy pedig mintegy megtestesülve állat alakjában jelenik meg a nem saját érzékek előtt, s az ember magamagát is annak tekinti , mint ez gyakran álmunkban szintén megtörténik, midőn az ember terheket hurcol, mely terhek, ha igazán testek, úgy a daemonok által hordoztatnak, hogy elkábítsák az embereket, kik majd a terhek igaz, majd az állatok hamis testeit szemlélik. így beszéli bizonyos Praestantius saját atyjáról, hogy ez odahaza sajtjával ily mérget evett, melytől azután ágyában feküvén oly mélyen elaludt, hogy semmikép sem lehetett őt felkölteni. Néhány nap múlva azonban fölébredt, s elbeszélte, mit szenvedett ál-