Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve III. kötet - 25. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1861)
XVIII. Könyv
56 dig az első embertől egész a vízözönig egy könyvben, mely ezen munkának tizenötödik könyvét teszi, innét pedig egész Ábrahámig a kettőre nézve valamint időben, úgy irományaikban is haladtak. Azonban Ábrahám ősatyától fogva, egész az izraeli királyok korszakáig, melylyel a tizenhatodik könyv végződik, és innét egész a testileg megjelent Üdvözítő eljöveteléig, meddig a tizenhetedik könyv terjed, előadásomban egyedül az Isten városának haladása látszik kifejtve ; holott az, e világon nem egyedül haladott, hanem, természetesen az emberi nemnél mindakettő, valamint kezdettől fogva együtt, úgy később mindegyik külön saját haladása által bizonyos korokat képezett. Ezt pedig azért tettem, hogy azon időtől fogva, — mióta Isten ígéretei világosabbak kezdettek lenni, egész a Szűztől való születéséig Annak, kiben az előbb tett Ígéretek beteljesedének — , Isten városának előhala- dása, az ellenkezőnek minden közbeszövetése nélkül, világosabban tűnnék föl, ámbár az új szövetségi kinyilatkoztatásig inkább árnyékban, mint világosságban haladott. A mit tehát elmulasztottam, azt szükségesnek látom most pótolni, hogy így, a mennyire elégségesnek fog látszani, megérintve, miképen haladott legyen a földi város is Ábrahám korától fogva előre : az olvasók visszapillantása mindkettő közt párhuzamot vonhasson. II. A földi város királyai- és korszakairól ; összehasonlítva az Abrahám eredete óta élő szentek korával. I. Az emberi társaság tehát a földnek különféle tájain szétszórva, mégis ugyanazon egy közös természet által összefűzve, mindenike saját hasznát és vágyait keresi, s midőn az, miután vágyódik vagy senkit, vagy legalább mindenkit ki nem elégít, minthogy nem valódi és általános jó : önmaga közt többnyire meghasonlik, és a hatalmasabb rész a másikat elnyomja. Mert a legyőzött fél aláveti magát a győzőnek, többre becsülvén bármilyen békét és életet az uralomnál és még a szabadságnál is ; elannyira, hogy általános bámúlás tárgyai Ápoltak azok, kik inkább
