Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve III. kötet - 25. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1861)
XVII. Könyv
52 rálya uralkodott. Midőn pedig Roboám, azon elszakadt párt bitorlását haddal akará megfenyíteni, Isten megtiltá a népnek harcolni saját testvérei ellen, tudatván vele prófétája által, hogy ő tette ezt. A honnan kitetszék, hogy ezen dologban sem Izrael királyának, sem a népnek semmi bűne sem vala, hanem csak a boszúló isteni akarat hajtatott végre. Mit megismervén, mindakét rész lecsendesűlve megnyugodott, miután nem a vallás, hanem az ország oszlott vala fel. XXII. Jeroboámról, ki a bálványozás istentelenségével alattvaló népét meg- szentségtelenítette, melyben azonban nem szűnt meg prófétákat támasztani és többeket a bálványozás bűnétől megoltalmazni. De Jeroboám Izrael királya, gonosz lelke miatt nem hivén Istenben, kit a neki megígért és meg is adott ország miatt igaznak ismert föl, félt, nehogy népe az Isten templomába, Jeruzsálembe, hova az isteni törvény értelmében áldozatok tétele végett az egész nemzetségnek össze kellett jönnie, fölmenvén, tőle elpártoljon és Dávid ivadékaihoz, mint királyi vérhez csatlakozzék; ezért bálványozást állított föl országában, és az Isten népét, mely a bálványok tisztelete által lön irányába lekötve, gyalázatos istentelenséggel rászedte. Azonban az Isten mégsem szűnt meg mindenképen, nem csak ezen királyt, hanem a bálványozást utánzó utódait s magát a népet is prófétái áltál dorgálni. Mert itt éltek azon nagy és jeles próféták is, kik sok csodát is műveltek. Illés és ennek tanítványa Eli- zeus. Hasonlóképen itt jőve Illés próféta e mondatára: „ Uram megöldösé/c prófétáidat, leronták oltáraidat, magam maradtam egyedül, de engem is halálra keresnek“, ') azon válasz, hogy kétezer ember van, kik úgy hajták meg térdeiket Baal előtt. ■) Kir. III. k. XXIX. 10.
