Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve III. kötet - 25. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1861)
XVII. Könyv
47 XX. Dávid király országáról és érdemeiről, nemkülönben Salamon fiáról, ennek Krisztusról szóló jövendöléseiről, melyek vagy az ő könyveihez csatolt iratokban foglaltatnak, vagy pedig azon könyvekben, melyekről hogy általa Írattak, semmi kétség sincs. I. A földi Jeruzsálemben tehát Dávid, a mennyei Jeruzsálem fia uralkodott, ki isteni bizonyítványok által sokat magasztaltatik, mert bűneit is oly erénynyel mulá felül, tudniillik a vezeklés alázatosságával, hogy valóban azok között foglal helyet, a kikről maga mondá : „Boldogok , kiknek gonoszságaik megbocsáttattak, kiknek vétkeik el- fódöztettek.“ ') Őutána fia Salamon uralkodott az egész nemzetség fölött, ki mint fönebb mondatott, még atyja éltében kezdette meg az országlást. a) Azonban e jó kezdetnek rósz volt kimenetele. Mert a szerencsés dolgok, melyek a bölcsek elméit terhelik, többet ártottak neki, mint használt azon bölcseség, mely most is , valamint ezelőtt, emlékezetre méltó ,• akkor pedig mindenfelé dicsőíttetett. Hogy ő maga is jósolt, kitűnik saját könyveiből, melyek közöl három(czikkszerű^tekintélyt nyert, u. m, a Példa- ' beszédek könyve, Prédikátor könyve, és Énekek Éneke. Más kettőt pedig, melyek közöl egyik Bö 1 esésé g könyvének, a másik meg B ö 1 c s Sírák fia könyvének neveztetik, az előadás némi hasonlatossága miatt jött szokásba Salamonénak mondani ; azonban a tudósok nem kétkednek róla, hogy nem az övéi, mindazáltal azokat főleg a nyugoti egyház régen a cikkszerűitekintélyűek közé sorozta ; ezek közöl egyikben, mely Salamon bölcse- ségének neveztetik, Krisztus kínszenvedése teljes nyilvánosságban jövendöltetik meg. Ott ugyanis kárhozatos meg- ölői nyiltan említtetnek, mondván : „Leselkedjünk tehát az igaz táán, mert kellemetlen nekünk, és cselekedeteinkkel ellenkező ; törvény elleni bűneinket dorgálja, és feslettségünk vétkeit hirdeti ellenünk. Állítja, hogy Istent ismeri, és magát Isten fiának nevezi. 0 a mi gondolataink gúnyolására létezik. Már a reá tekintés is terhes; mert élete másokéval ■) Zsolt. XXXI, 1-2. — 2) Kir. III. k, 1, 2.
