Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve III. kötet - 25. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1861)
XVII. Könyv
28 képezé, Krisztus Urunkat, de az nem volt. Honnan sok úgy van erről írva, mintha csakugyan 6' róla lettek volna jósolva, miután a szentírás még a viselt dolgokban is jósolván, azokban a jövendőknek némi árnyéklatát adja. Mert a szent történelem könyvein kívül, a hol ő szintén uralkodónak mondatik, a hetvenegyedik zsoltár is az ő nevéről van címezve, melyben oly sok van fölemlítve, mik rá épen nem illenek, Krisztus Urunkkal pedig a legnagyobb határozottsággal megegyeznek, úgy hogy világosan kitűnik, miszerint abban valamely alak lön árnyékolva, ebben pedig maga az igazság megtestesülve. Ismeretesek ugyanis Salamon birodalmának határai, és mégis ezen zsoltárban, hogy egyebeket mellőzzek, ezeket olvassuk : „ Uralkodni fog a tengertől egész a tengerig és a folyamtól egész a fold határáig') mit Krisztusban látunk beteljesedve. Ugyanis a folyamtól kezdett uralkodni, melyben János megkeresz- telé, kinek bizonyítására kezdék őt a tanítványok megismerni, kik őt nem csak mesteröknek, hanem uroknak is nevezék. III. Nem is másért kezdett Salamon még atyja Dávid életében uralkodni, — mi a zsidók egy királyával sem történt —, mint, hogy innen is kitűnjék, miszerint ezen atyjához intézett jóslat által : „Es midőn eltelnek napjaid és őseiddel együtt nyugszol föltámasztom utánad maradékodat, mely tőled származik, és megerősítem országát1,1 nem őt kell értenünk. Tehát miért vélik épen a következőből : „0 fog építeni házat nevemnek,“ hogy itt Salamon van megjósolva; és miéi’t nem következtetik inkább a megelőzőkből: vEs midőn eltelnek napjaid, és őseiddel együtt nyugszol : jöltámasztom utánad maradékodat,“ hogy itt egymás békítő van megigérve, kiről mondatik, hogy Dávidnak nem halála előtt, mint ez; hanem utána fog föltámasztatni. Mert bármily hosszú időköz után jött is el Jézus, kétségkívül az ígéret szerint Dávid király halála után kelle el- jőnie, hogy házat építsen az Urnák, nem ugyan fából és kőből, hanem emberekből, a milyennek építésén jelenleg örülünk. Ezen háznak, azaz a Krisztusban hívőknek mon>) Z»olt. LXXI, 8.
