Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve III. kötet - 25. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1861)

XXI. Könyv

— 291

népe útját arra vévé1) és hogy ez történt akkor is, midó'n Illés próféta és későbben ennek tanítványa Izaiás keresztül mentek, a szentírásban olvassuk,2) arról pedig, hogy Ezechiás uralkodása idejében a legnagyobb égi test visszafelé ment, most tettünk említést. — Abban pedig, mit Varró a hajnali csillagról írt, nincs említés téve, mintha ez valakinek kérésére történt volna. —

Ne okozzanak tehát sötétséget magoknak a hitetlenek a természetek ismeretét illetőleg, mintha nem történhetnék valamely tárgyban isteni működés által más, mint mit természetűkben emberi tapasztalással megismertek, ámbár azok is, mik a dolgok természetében mindenek előtt ismeretesek, nem kevésbbé csodálatosak; és bámulnia kellene azokat minden vizsgálónak, ha az emberek a ritkán kívül más csodálatosat is csodálnának. — Mert ki nem venné észre eszének segélyével, hogy az emberek ama számlálhatlan sokasága és a természetnek oly nagy hasonlatosságában, csodálatosan minden egyes, különös arccal bír, úgy, hogy ha magok közt hasonlók nem volnának, fajuk nem volna meg különböztethető ; és ismét ha egymástól elütök nem lennének, nem lehetne egyeseket a többiektől megkülönböztetni. Kiket tehát hasonlóknak mondunk, ugyanazokat különbözőknek találjuk. De cso- dásabb a különbözőség szemlélete; mivel a közös természet jogosabban látszik a hasonlóságot követelni. És mégis,—mivel a mi ritka,az csodálatos is, — sokkal inkább csodálkozunk, ha két oly hasonlót találunk, hogy megkü- lönböztetésökben vagy mindig vagy gyakran tévedünk.—

IV. De Varrónak ezen általam idézett elbeszélését— jóllehet ő a legtudósabb történészük — alkalmasint nem hiszik valóban megtörténtnek; vagy tán, — mert ama csillagnak ilyes futása nem soká tartott, hanem a szokásosra visszatért, —: e példa nem igen indítja meg őket. — Legyen tehát számukra egy más példa, melyet most is meglehet mutatni, s mely, mint gondolom, őket szükségkép kielégíti, és arra inti, hogy ha a természet bizonyos rendében valamint észrevesznek és avval jól megismerkedtek, azért még ne szabják Isten elé, mintha az nem lenne for■) Józs. IV, 18. — ’) Kir. IV, II, 8—14.

19*