Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve III. kötet - 25. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1861)
XXI. Könyv
284 neveztetik. Ezt mondhatják, hogy minket a felelés végett megszorítsanak; mert ha azt állítjuk, hogy nem hihető, akkor mi meggyöngítjük a csodákról szóló amaz iratokat; ha pedig hihetőségét megengedjük, a pogányok isteneit támogatjuk. De nekünk nem szükséges, mint már ezen műnek tizennyolcadik könyvében mondottam, mindent hinni, mit a nemzetek története magában foglal, miután a történészek magok közt is sokban, mint Varró mondja, mintegy készakarva és mintegy szántszándékkal különböznek, de azokat, ha akarjuk, hihetjük, mik nem ellenkeznek azon könyvekkel, melyeknek minden kétség nélkül hitelt adhatunk. A mi a csodákat illeti, melyek által mi a hitetleneket a jövendő dolgoknak hitéhez akarjuk vezetni, untig elégségesek azok, melyeket magunk is tapasztalhatunk, és azoknak alkalmatos tanúit nem igen nehéz feltalálni. Venusnak ezen temploma és elolthatlan lámpája minket nem csak szorultságba nem hoz, sőt inkább tágas mezőt is nyit előttünk. Mi ugyanis hozzáadjuk még ezen kiolthatlan lámpához mind az emberi, mind a btívészi, vagyis az emberek által létesített daemoni mesterségeknek mind magoknak a daemonoknak önmagok által végbe vitt csodáit; melyeket, ha tagadni akarunk, ugyanazon szentírás igazságával jövünk ellenkezésbe, melyet hiszünk. Vagy az emberi' mesterség hozott tehát azon lámpában valami erőmtítani eredményt ama pírkő által létre; vagy a bűvészet varázsa tette, hogy az emberek azon templomban csodálkozzanak; vagy valamely daemon Venus nevében oly hathatósan működött, hogy ott ezen csoda az embereknek feltűnjék és tovább megmaradjon. A daemo- nokat .pedig a megszállásra a teremtmények csábítják, melyeket nem ők alkottak, hanem az Isten, csábítják pedig különféle s különbözőségük szerint gyöngyörködtető nem mint az állatokat, eledelek által, hanem, mint a szellemeket, jelek által, melyek a kövek, növények, fák, állatok, varázslások és a szertartások különféle nemei szerint mindennemű gyönörrel összeférnek. Hogy pedig az emberek őket csábítsák, előbb ők csábítják el azokat legravaszabb csalfasággal vagy szívökbe tehetvén az elrejtett mérget, vagy nekik csalfa barátsággal tűnve fel, s azoknak kevés tanítványéit sajátjokká teszik, kik aztán leg .