Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve III. kötet - 25. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1861)

XXI. Könyv

282 volna merülnie. A sodomíták földjén terem ugyan alma, és színleg a megéréshez is eljút, de mihelyt rajta harapás vagy nyomás történik, szétpattanván, füstté és hamuvá porlik. ’) A perzsa pyrít-kő (pirkő) a tartó kezét, ha erő- sen nyomja, megégeti, innét a tú'ztől kapta nevét,.2) Ugyancsak Perzsiában található a holdkő is, melynek belső melegsége a holddal fogy, vagy növekszik.5) Cappa- dociában a kancák szél által is nyernek csikót, de a csi­kó három évnél tovább nem él.4) Tilon Indiának szigete abban múlja felül a többit, hogy minden fa, mely itt te­nyészik, sohasem fosztatik meg a leveleknek takarójától. II. Ezeknek és más számtalan dolgoknak, — melye­ket nem elmúlt tényeknek, hanem jelenleg létező helyek­nek története bizonyít, nekem pedig felölök szólanom egyéb elfoglaltságom miatt hosszas lenne, — adják okát, ha tudják, azon hitetlenek, kik az isteni iratoknak hinni nem akarnak, melyeket azért nem akarnak elhinni iste­nieknek, mivel hihetetlen dolgokat tartalmaznak, mint ez, melyről most beszélünk. Semmi ok nem engedi meg, mondják, hogy a test égjen és, fel ne emésztessék, szen­vedjen és meg ne haljon; nagy észlelők azok, kik minden dolognak, melyről tudva van, hogy csodálatos, okát tud­ják adni. Adják tehát okát azoknak, melyeket előszám­láltunk, melyeket ha minden kétségen kívül nem tudná­nak, és azokat jövendőknek mondanók, annál kevésbbé hinnék, mert nem akarják azt, mit mi mint jövendőt hirde­tünk. Mert valamint azok közöl senki sem hiszi nekünk, ha mondjuk, hogy a feltámadt emberek testei, melyek min­dig égnek és fájnak, soha sem fognak meghalni: úg) ki­hinné, ha mondanók hogy a jövő korszakban létezni fog só, melyet a ttíz felolvaszt, a viz pedig megpattogtat; vagy létezni fog kút, melynek vize az éjnek hidegségében éget úgy, hogy nem lehet érinteni, a napnak hevében pedig úgy meghűl, hogy nem lehet belőle inni ; vagy létezni fog kő, mely azt, ki kezével tartja, megégeti, vagy pedig meggyujtatván nem lehet eloltani; és egyéb tárgyak, me- *) *) Flav. Jósef V. K. de bello Jud. — Jolin. 38. f. és Tacitus V. K. — ») Plin. XXXVI. K, 19. f. és XXXVlt. K. 11 t. — ») U. o. 10 f. ') Solin 47 f. Lásd egysz er mind Piln. Vili. K, 42 f.

Next

/
Oldalképek
Tartalom