Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve III. kötet - 25. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1861)
XXI. Könyv
280 meg, talán nem is hiszik, vagy ha hiszik, a nem tapasztalt tüneményt csodálják: s ha tapasztalták, míg akkor ugyan mint szokatlant csodálják, de a gyakori tapasztalás a csodálkozás! ingert lassanként elveszteti. Tudjuk, hogy a mág- neskő csodálatos vonzója a vasnak; s midőn azt először láttam, szerfölött összerázkodtam. Láttam, hogy a vas- gyïïrüt a kő magához voná, és fölfüggeszté ; és a vasnak, melyet magához vonzott, mintegy saját erejét oda kölcsönözte és avval közössé tette, hasonlókép a gyűrű másikhoz érintetett, és azt fölfüggesztette ; és valamint az előbbi a kővel: úgy a másik gyűrű az előbbi gyűrűvel összefüggött, hozzájárult ugyanezen módon egy harmadik, hozzájárult még egy negyedik is, s így kölcsönösen közökkel összekapcsoltatván, nem belsőleg ösz- szebonyúlt, hanem külsőleg összetapadt gyűrűknek lánca függött. Ki ne csodálná a kőnek ezen erejét, mely nem csak abban volt meg, hanem még annyi függelékeken átment, és azokat láthatatlan láncokkal összekötötte. De még csodálatosabb a mi testvérem és segédpüspököm mileti Severus által ezen kőről értésemre esett. O beszéli, miszerint maga látta, hogy bizonyos Bathanarius valamikor Afrikának grófja, midőn a püspök nála vendégeskedett, előhozta ugyanezen követ, és ezüst alá tartotta, a vasat pedig az ezüst felé tette, s azután a mint alatt mozdítá kezét, melylyel a követ tartá, úgy mozdúlt felül a vas is, sa mint akközben mozdulatlanúl maradó ezüst alatt a követ lehető gyorsasággal ide oda kapkodá, felül úgy ragadá magával a kő a vasat. Elmondtam, a mit magam láttam, elmondtam , a mit attól hallottam, kinek úgy hiszek, mintha magam láttam volna. A mit e mágnesről olvastam, azt is elmondom. Ha e mellé drágakő helyeztetik, nem fogja meg a vasat, és ha már megragadta, mindjárt elereszti. India küldi ezen köveket, de ha azokat mi, ha egyszer már megismertük, megszűnünk csodálni : mennyivel inkább azok, kiktől jönnek ; s ha azokat könnyen találják, talán úgy tekintik, mint mi a meszet, melyet, — midőn azt a víz, mely a tüzet el szokta oltani, csodálatos módon forrásba hozza, míg az olaj, mely a tüzet éleszteni szokta, nem hozza forrásba, — mivel folyvást szemeink előtt történik, nem csodálkozunk.
