Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve III. kötet - 25. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1861)
XXI. Könyv
278 lönféle tulajdonságot adott, melyeket látunk, de azért nem csodálunk, mivel gyakoriak. Mert kicsoda, hanem a mindenek teremtője, az Isten adta a megölt pávának azon tulajdonságot, hogy az ne rothadjon el ? Midőn ez előttünk is hihetetlennek látszék, Carthagó közelében esetleg egy épen ily főzött madarat terítének számunkra, melynek zsíros melléből egy tetszés szerinti darabot lemetszve eltétetni rendeltünk, mely annyi idő után, a mennyi alatt minden más főzött hús el szokott rothadni; előhozatván és föltétetvén, legkevésbé sem sérté szaglási érzékünket. Ugyanez ismét eltétetvén, több mint harminc nap múlva is olyannak találtatott, milyen volt és ugyanilyen volt egy év után is, csakhogy kissé szívósabb és összeszáradtabb állományú lett. Ki adott a polyvának oly hidegítő erőt, hogy a leesett havat megőrizze, vagy oly égetőt, melyaz éretlen almát megérlelje? II. A tűznek csodáit ki magyarázza meg, melynél fogva minden megégetett tárgyat megfeketít, midőn ő maga világos, majd mindent, mit körülvesz és megnyal a legszebb színnel főst be, és a fénylő parázs a legocsmá- nyabb szenet adja? De ez nem szabályszertíleg határoz- tatott meg, mert ellenkezőleg az izzó tűz által átmelegített kövek magok is izzók lesznek, és jóllehet az vörösük, ezek fehérlenek, megegyez mégis a fénynyel, a mi fehér, mint a fekete a setétséggel. Midőn tehát a tűz a fában ég, hogy a köveket kiszíkkaszsza, a nem ellenkező dolgokban ellenkező hatással bír. Ámbár a kövek és fák különbözők , de még sem ellenkezők, mint a fehér és fekete szín, melyeknek egyikét a kövekben, másikát a fákban eszközli, maga világos lévén, azokat megvilágosítja, ezeket elhomályosítja, miután azokban elfogyatkoznék, hacsak ezekben nem élne. Mi a szenet illeti, nemde csodálandó egyrészről ama nagy gyöngeség, hogy a legcsekélyebb ütéssel eltöretnek, és alig könnyebb nyomással összezúzatnak, másrészről meg azon erősség, hogy semmi nedvességgel el nem rontatnak, sem idővel szét nem oszlanak , s azért szokják ezt a határra hinteni, kik a határt jelölik, hogy meggyőződjék a pörlekedő, ha az későbbi időkben a lehelyezett követ határnak nem ismerné el. Mi egyéb tehetné azt meg, hogy a nedveseidbe beásott szén,
