Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve III. kötet - 25. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1861)
XVII. Könyv
12 hogy 6' az egyházat ülclözé—, ily szavakra fakad : „Azokat, mik nekem nyereséget hajtottak, Krisztus miatt károsaknak állítottam; sőt nem csak kár, hanem ganéj gyanánt is tekintettem, csakhogy Krisztust megnyerjem *).“ Ama szegény tehát a földről emeltetett föl minden gazdag fölé, és a szűkölködő a ganéjból segíttetett föl minden vagyonos fölé, „Hogy a nép fejedelmei közé helyezze öt “, a kiknek mondá : „Ti tizenkét széken fogtok ülni. 2)“ „Es a dicsőség székét örökségül adja neki.u Azon hatalmasok ugyanis így szóltak hozzá : „ íme mi mindeneket elhagytunk, és téged követtünk 3) mely fogadást a legnagyobb lelkesedéssel tették. VII. De honnan van ez nekik, hacsak attól nem, kiről folytatólag mondatik : „A fogadást tevőnek erre alkalmat adfu Különben azon hatalmasokhoz tartoznának, kiknek ívok meggyengült. „Alkalmat adván, úgymond, a fogadást tevőnek.“ Mert az Urnák bárki is mi jót sem fogadhatna, hacsak nem tőle kapná, a mit fogadni akar. Továbbá így szól: „Es az igaznak éveit áldásával halmozza,“ hogy t. i. végtelenül élhessen azzal, kiről mondva van : „Es esztendeid el nem fogynak 4).“ Ott ugyanis állandók az évek, míg itt mulandók, sőt veszendők ; mert mielőtt jönnének, még nincsenek, mire pedig megjöttek, már lenni megszűntek, minthogy végökkel együtt jönnek. E kettőnek továbbá, t. i. „ A fogadást tevőnek erre alkalmat adj1 és „Az igaznak éveit áldásával halmozzau egyike az, a mit teszünk, másika, a mit veszünk. De e másikat az Isten bőkezűségéből nem veszszük, hacsak az ő segítségével előbb ki nem érdemeltük, „Mert nem ön erejéből hatalmas az ember. Az Ur, a sz. ür meggyöngíti annak ellenségét, “ t. i. azt, ki a fogadást tevő emberre irigykedik és ellenáll, hogy fogadását be ne tölthesse. A kétes értelmű görögből „saját ellenségét1'1, is lehet érteni. Mert midőn az Ur bennünket bírni kezd, a mi ellenségünk bizonyára az ő ellenségévé válik, és általunk győzetik ugyan le, de nem önerőnkből, „Mert nem ön erejéből hatalmas az ember. “ Tehát az Ur, a sz. Ur gyöngíti meg az >) Filip. Ill, 7-8. — s) Mát. XIX, 28. — ’) Mát. XIX, 27. — 4) Zsolt. Cl. 28.
