Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve III. kötet - 25. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1861)

XX. Könyv

263

tatlan testében és elméjében, mely azon áldozatok testeiben ábrázoltatik.

III. Továbbá azok miatt, kik nem tisztulásra, hanem kárhozatra méltók, mondja: „ Akkor jövök hozzátok ítéletre, és gyors, megcáfolhatatlan tmú leszek a gonoszak, házasság- török11, ’) s a többi ellen : mely kárhozatos vétségeket elszámlálván hozzáadja: „Mert én vagyok a ti Uratok Istenetek és nem változom.“ 2) mintha mondaná: „Midőn titeket hibátok roszabbakká, kegyelmem pedig jobbakká változtat: én nem változom.“ Magát pedig azért mondja tanúnak, mert Ítéletében nem szorul tanúra ; még pedig gyors tanúnak, vagy azért, mert hirtelen fog jönni, és az Ítélet, mely igen későnek látszott, az ő véletlen jövetele miatt igen hamar lesz ; vagy azért, mivel magokat a lelkiismereteket minden hosszas tárgyalás nélkül meg fogja győzni: „Mert, —mint írva van — gondolataiban lesz a gonosznak megvizsgáltatá- sa.“ j S az apostol szerint: „ Vádolván vagy mentvén is, úgymond, őket gondolataik azon napon, melyen Isten az emberek titkait megítéli, az én evangéliumom szerint a Jézus Krisztus által.11 *) Tehát így is az urat kell érteni a leendő gyors tanú alatt, minthogy késedelem nélkül emlékezetbe hozza azt, a mi által meggyőzi s megbünteti a lelkiismeretet.

XXVII.

A jók és gonoszak elkülönítéséről, mely által az utolsó Ítélet különbözősége értetik.

Az is, mit a tizennyolcadik könyvben, más dolgot tárgyalván, ezen prófétából vettem, az utolsó Ítéletre vonatkozik, hol így szól: „És enyéim lesznek, — mondja a mindenható TJr —, azon a napon, a melyen Ítéletet tartok, és kegyes leszek irántok, mint kegyes az ember azon fia iránt, ki neki szolgál : és megtértek, és látni fogjátok, minő különbség van az igaz és gonosztevő, az istenimádó és öt nem tisztelő között. Mert íme eljön az égő kemencéhez hasonlólag lángoló nap, és elhamvasztja őket; akkor minden kevély és va') Mal. III, 5. — 5) U. o. 6. - 3) Bölcses. 1,9. - 4) Rom. II, 15. 16,