Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve III. kötet - 25. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1861)
XX. Könyv
222 ellenkező hitetlen népet értjük. Képe pedig- szerintem az ő tettetését jelenti, t. i. azon emberekben, kik mintegy a hitet vallják és hitetlenül élnek ; mert másnak mutatják magokat, mint a minők valóban, és nem igaz arcú, hanem csalóképű' keresztényeknek neveztetnek. Azon fenevadhoz ugyanis nemcsak a Krisztus nevének és az ő dicsőséges városának nyílt ellenségei tartoznak, hanem egyszersmind a konkoly is, mely a világ végével országából, mely az egyház; összeszedendő lesz. Es kik azok, kik sem e fenevadat, sem képét nem imádják, hacsak azok nem, kik azt teszik, a mit az apostol mond : „Ne vonjatok egy igát a hitetlenekkel.ul) Mert ezek nem imádják, azaz : nem értenek egyet, nem hódolnak neki ; nem hordozzák homlokukon a bélyeget, t. i. a bűn bélyegét vallásuk miatt; vagy kezökön cselekedeteik miatt. Tehát az ezen rosztól mentek akár még e halandó testben élnek, akár meghaltak, már most is valamely, a jelen időhöz alkalmazott módon Krisztussal, azon egész időszak alatt, mely ezer év által jeleltetik, uralkodnak. IV. „A többi halottak pedig, úgymond, meg nem elevenedének.'"1' 2) „Mert az óra már itt van, midőn a megholtak meghallják az Isten Fiának szavát, és a kik hallják, élnek“ °): a többiek pedig nem élnek. E hozzáadott mondat pedig : „Míg az ezen esztendő el nem telik,“ úgy értendő, hogy abban az időben nem éltek, melyben élniök kellett volna, t. i. átmenve a halálból az életre. Es azért, midőn eljön azon nap, melyen a testek föltámadnak, ezek a sírhantok alól nem az életre, hanem az ítéletre mennek; a kárhozatrat.i. mely második halálnak mondatik. Míg ugyanis bevégződnék az ezer év, mindenki, ki nem élt, azaz : mindenki, ki azon idő alatt, melyben az első föltámadás történik, nem hallotta az Isten Fiának szavát s a halálból át nem ment az életre ; az kétségkívül a második föltámadásnál, mely a testé, testestől megy át a második halálra. Folytatólag ugyanis ezt mondja : „Ez amaz első föltámadás. Boldog és szent az, kinek ezen első föltámadásban része van,“ 4) azaz : ki annak részese. Az pedig részese, ki nemcsak felüdűlt a ’) Kor. II. 1. VI, 14. - Ú Tit. jel. XX, 5. — *) Ján. V, 25. — Tit. jel. XX, 5—6.
