Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve III. kötet - 25. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1861)

XX. Könyv

217 kiknek vak és mély szívökben mint valami mélységben fog elzáratni. Az azonban még kérdés, vájjon átmenend-e valaki azon utolsó három esztendőben s hat hónapban — midó'n t. i. az ördög már mint felszabadult, minden erejé­vel fog dühöngni — azon hitre, melyben azelőtt nem élt? Mert hogyan állhatna akkor a mi mondatott : „ Hogyan mehet he valaki az erősnek házába, és ragadhatja el edényeit, ha előbb meg nem kötözi az erőst,111) ha még a felszabadúlt- nak hatalma alól is kiragadtatnának ? E mondat azon vé­leményt ébreszti fel bennünk, hogy higyük, miszerint azon — noha rövid idő alatt senki sem fog a keresztény néphez járulni, hanem hogy az ördög azok ellen fog harcolni, ki­ket már mint keresztényeket találand ; és ha ezek közöl némelyek legyőzetve követni is fogják őt, tudnunk kell, hogy az ilyenek Isten választott fiai számához nem tartoz­tak. Mert nem hiába mondja némelyekről levelében ugyan­azon János apostol, ki e titkos jelenést is írta : „Mi közö­lünk mentek ki, de nem volánok hozzánk tartozók ; mert, ha hozzánk tartozók lettek volna, bizonyosan velünk maradtak volna.112) Mi fog azonban a kisdedekkel történni? Mert nagyon hihetlen, hogy azon időben egy kereszteletlen cse­csemő sem fogna találtatni a keresztények közt, s hogy akkor nem is születnének ; sőt ha lennének is, hogy szülői nem vezetnék minden módon a keresztség szentségéhez ! Mi ha így lesz, vájjon hogyan fogja valaki a már megol­dott ördög hatalmából ezen edényeket kiragadni; minek­utána senki sem megyen be azon erős házába az edények kiragadására, hacsak előbb meg nem kötötte volna az erőst ? Azért inkább azt kell hinnünk, miszerint nem fog ­nak hiányozni sem olyanok, kik akkor az egyháztól el­pártolnak, sem olyanok, kik keblébe menekülnek ; a szü­lők pedig oly szilárdak lesznek gyermekeik keresztelé­nek kieszközlésében, s az ujonnanhivők oly erősek, hogy még a felszabadult erőst is legyőzik, vagyis azt, ki fölszabadúlása következtében minden s azelőtt sohasem használt cselekkel incselkedik, s még erőhatalmat is hasz­nál, éber szemmel kisérni s kitartóan tűrni fogják ; és így a felszabadult alól is kiszabadíttatnak. Azért nem lesz igaz­') Mát. XII, 29. — 2) Ján. I. 1. II. 19.

Next

/
Oldalképek
Tartalom